Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
Széchenyi utcai palotájának jövedelméből szépen megélt, bár átmenetileg volt olyan idő is, mikor a lakásbőség és nagy lakbérek miatt a fél ház is üresen állt. (A ház gondnoka megemlíti, hogy emiatt évi 35 000 korona ment veszendőbe; ebből következtethetünk az évi jövedelemre [5]). Öreg korában sokat betegeskedett. 1912. június 28-án halt meg, tehát 45 évvel túlélte férjét. Temetése június 30-án volt. Ideiglenesen férje sírjába temették, majd 1913-ban hamvaikat átszállították a Ganz Mauzóleumba. Halálakor az özvegy kereken 1 216 000 korona értékű ingatlanról és 118 000 korona értékű ingóvagyonról végrendelkezett, amit 59 000 korona terhelt. Az örökség kétötöd részét Ganzék gyámleánya, Pospesch Anna örökölte, a többi részt az özvegy rokonsága. (Pospesch Anna hajadon maradt, mert ijfúkorában vőlegénye meghalt és ő nem akart máshoz férjhez menni. Ganz özvegyének halálakor a Széchenyi utcai palotában maradt, amelyet ő örökölt. Az első világháború végével a bizalmával és tájékozatlanságával visszaélő ügyvédje [akiről később kiderült, hogy nem is volt ügyvéd], rávette a ház eladására és a vételárba 100 000 korona névértékben akkor már elértéktelenedett saját hadikölcsön kötvényeit csempészte be és Pospesch Anna más szilárd kötvényeit is kicserélgette gyenge kötvényekre. A ház eladása után Pospesch Anna még négy évig maradhatott lakásában, akkor kisebb lakásba költözött, előbb a Kőris utcába, később az Amerikai útra, közben értékesebb holmijaitól rendre meg kellett válnia. Végül rokonságának segítségével a Városliget melletti Bethesda kórházban egy egyszobás lakásban éldegélt 89 éves korában, 1945 februárjában bekövetkezett haláláig. A háború miatt ideiglenesen a Bethesda kertjében temették el, míg aztán 1949. június ]0-én átszállították hamvait Ganz Ábrahám Mauzóleumába.) Öröksége: a Ganz-gyár Ganz Ábrahám végrendelete szerint tehát budai gyárát öt, Svájcban élő testvére örökölte. Az örökösök nem szándékoztak ideköltözni a gyár vezetése végett és ezért 1867. december 27-én Budán társasági szerződést kötöttek Ganz Ábrahám három legfőbb munkatársával, Eichleiterrel, Kellerrel és Mechwarttal, akiket megbíztak a gyár további vezetésével. Ennek fejében haszonrészesedését és fizetést ajánlottak fel, amely a felsorolt sorrendben rendre 22, 10, 18 százalékot, illetve 6000, 3000, 3000 forintot tett ki. A cég a nagy alapító tiszteletére Ganz és Társa néven működött tovább. A gyár három vezetője között rövidesen Mecluvartté lett a vezetőszerep és mikor a svájci örökösök 1869-ben eladták agvárat és a gyár részvénytársasággá alakult át, Mechwart lett annak műszaki-, később vezérigazgatója. Vezetése alatt a századfordulóra a Ganz Ábrahám által alapított gyár világvállalattá 80
