Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
Mechwart András ,,Ne hagyják mondává válni azt a jó hírnevet, aminek czégünk eddig örvendezett, hogy itt mindannyian egy szívvel, lélekkel, s barátságban működjünk együtt a köz javára.” (Mechwart,, [66]) Minden benne van ebben a mechwarti mondatban, ami az ember hivatásának értelmet adhat: a pontos munka, az együttműködés és a közjó szolgálata. Ma talán más szavakkal adnánk testet gondolatainknak, de törekvésünk és célunk lényege azonos azzal, mint amire Mechwart András buzdított. S valljuk be, mindig szívesebben fogadunk olyan biztatást, melyet a biztató munkásságával és példamutatásával fémjelzett. Mechwart András 1834-ben született a bajor Schweinfurt városkában [6], [16], [66], [17]. Szüleinek szűkös anyagi helyzete miatt csak az elemi osztályaiban tanulhatott, azután helybeli lakatoshoz inasnak adták. Munkaszeretete már ekkor megvolt, mert legényremekként olyan zárat készített, amely általános elismerést keltett. Mechwart életének ez az idó'szaka egész munkásságára hatott. A szerény kis lakatosműhely, az ott uralkodó szemlélet fejlesztette ki átlagon felüli gyakorlati érzékét. Itt ismerte meg a munkás-sorsot. A kisműhely tanította meg az okos gazdálkodásra, s nem utolsósorban a kovácstűzhely és satú mellett jutott annak a képességnek a birtokába, amely a későbbiekben képessé tette őt arra, hogy munkatársaival mindig érzelmi nyelvükön beszéljen. Sokezer munkásban fenn tudta tartani az érdekközösség és az együvétartozás tudatát. Ez a tény viszont a későbbiekben sok nehéz helyzetben mentette meg a Ganz-gyárat. De Mechwart az utóbbiaktól még messze van . . . A legényremek, a Chubb-zár valóban jól sikerülhetett, mert Schweinfurt város elöljárósága Mechwartot némi ösztöndíjjal az augsburgi politechnikumba küldte. Küzdelmes diákévei után, ebben az iskolában szerezte meg mérnöki oklevelét 1855-ben. A fiatal mérnök tanulmányainak befejezése után Nürnbergben levő Cramer et Klett Maschinenfabrik-ban vállalt munkát. Ez a gyár akkoriban hidakat, vasúti kocsikat és malomberendezéseket gyártott. Mechwart négy éven át, 1859-ig dolgozott Nürnbergben. Ekkor — igen előnyös fizetési ajánlattal — Przemysl-be, Károly Lajos vasúttársasághoz hívták segédfelügyelői állásba. A hívást elfogadta. Útban új munkahelye felé 1859. november 28-án érkezett Mechwart Budára, hogy Eichleiter Antal, augsburgi származású barátját meglátogassa. Eichleiter ekkor már a Ganz üzemében dolgozott. A két ifjú nyilvánvalóan vágyott a közös munkahelyre, mert Eichleiter 104
