Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám

állítani. Ez megbénította Ganz Ábrahám üzemét és aggodalommal töltötte el, hogy emiatt a határidős szállításokat nem teljesítheti. A 100 000-ik kéregöntésű vasúti kocsikerék elkészültét 1867. november 23-án még megünnepelte, de azután egy hónap sem telt el, midőn december 15-én véget vetett életének. Özvegye így beszélte el ezt a tragikus eseményt: délelőtt kedvenc papagájával még bement betegen fekvő gyámleányához, Pospesch Annához, de nem beszélt. Később ugyancsak szótlanul ebédelni kezdett, majd felkelt az asztaltól, kiment a szobából és palotájának egyik emeletéről levetette magát. Azonnal szörnyethalt. Temetése 17-én történt, érthetően nagy részvét mellett a Széchenyi titi lakásából a református egyház szertartása szerint, amit a Budai Dalárda ,,Es ist bestimmt im Gottes Rat”* kezdetű gyászénekkel kísért. Ideiglenesen a Kerepesi (ma Mező Imre) úti temető jobb oldali 244. sz. sírboltjába temették. A svájci rokonok öt év múlva, 1872-ben díszes mauzóleumot kezdtek épít­tet::’ Ybl Miklós tervei szerint Hofhauser Lajossal. Az építkezés 1877-ben befejezetlenül félbemaradt, valószínűleg azért, mert a rászánt, valamivel több mint 50 000 forint elfogyott. Ezután 32 éven át nem történt semmi, s közben az épület romossá vált, madarak fészkeltek benne és meglazult kövei a járó­kelők épségét veszélyeztették. 1909-ben az özvegy megszerezte a svájci roko­noktól a lemondást a mauzóleum tulajdonjogáról és a síremléket majdnem 12 000 korona költséggel Hubert József műépítész útján 1911 nyarára befejez­tette. Ganz Ábrahám hamvait 1913. június 28-án szállították át a mauzóleum­ba, az 1912-ben elhunyt és ideiglenesen férje mellé temetett özvegyének ham­vaival együtt. Jóval később, 1949-ben, melléjük temették gyámleányukat, Pospesch Annát is (17. ábra). Ganz Ábrahám síremléke a második világháborúban megsérült és azóta egyre romladozott. Látványa nem volt méltó sem Ganz Ábrahám emlékéhez, sem Ybl Miklós gyönyörű alkotásához. Teljes rendbehozása ma az előzetes költségvetések szerint nagyon tetemes összegre íúgott. Az 1966. évben a Gép­ipari Tudományos Egyesület Műszaki Emlékbizottsága Gombás Tibor javasla­tára behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel, és ennek folytán a Gépipari Tu­dományos Egyesület indítványára az Építésügyi és Művelődésügyi Minisztéri­umok műemlékké nyilvánították a síremléket. A Ganz Ábrahám nevét viselő két legnagyobb utódvállalat: a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár és a Ganz Villamossági Művek 1967-ben közös erővel rendbehozta a síremléket. így Ganz Ábrahám halálának centenáriumára, 1967. december 15-re, a nagy gyáralapító hamvai ismét méltó környezetben nyugszanak. Ganz Ábrahám feleségével egyetértve 1866. augusztus 9-én végrendelkezett s a végrendeletet a temetése utáni napon kihirdették. A végrendelet szerint budai gyárát és annak minden követelését és tartozását, valamint budai telkeit * „Es ist bestimmt im Gottes Rat, — Dass man vom Liebsten was man hat — Muss scheiden.” „Sorsunk Isten úgy végzé el: — Legkedvesebbünktől meg kell — Bíz válnunk.” 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom