Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
A kéregöntésű kerekek mellett egy új, szintén kéregöntésű öntvény gyártásához is hozzákezdett, amely szintén jó üzletágnak bizonyult: 1859-ben megvette az angol Ransomes és Biddel találmányát a vasúti keresztezések (váltók) szívcsúcsainak gyártására. A találmányt Ganz Ábrahám tulajdonképpen az osztrák Fridrich Pagettől vette át, aki azt a Monarchia területére eló'zőleg már megszerezte. A szerződés évi 100 db gyártására kötelezte Ganzot, a tényleges gyártás azonban ezt a mennyiséget nemsokára jóval túlhaladta. Alig kezdette el a szívcsúcsok gyártását, máris szabadalmat kért ,,a vasúti keresztezések szívdarabjainak megjavítására”, amit egy évi érvényességei 1861. december 27-én nyert el.* 1864-ben pedig újabb szabadalmat jelentett be, amit 1865. február 14-én meg is kapott e szavakkal: ,,a vaspályáknál alkalmazandó vasminta öntésű forduló keresztezés találmányra egy évi kizáró szabadalom engedélyeztetett. A szabadalmi leírás, melynek titokban tartása kérelmeztetek, a szabadalmi levéltárban őriztetik.”** A sok kísérletezgetés, a szabadalmak elnyerése, a szorgalmas munka, a gyártmányok jósága és a hozzájuk fűzött várakozások teljesedése hamar megalapozta a kéregöntésű vasútikocsi kerekek hírnevét, a kereslet egyre nagyobb lett irántuk, a budai gyár pedig felvirágzott. És akinek nevével mindezek öszszeforrtak, akit eddig egy kis üzem vezetőjeként ismertünk, Ganz Ábrahám most kezd kibontakozni igazi gyárvezetői minőségében. Hallatlan munkabírással nemcsak személyesen vezeti egyre gyarapodó üzemének minden ágazatát, nemcsak naponta kétszer járja be — ha itthon van — műhelyeit és személyesen beszél meg minden munkát, nemcsak kézbentartja a vállalat ügyvitelét, tervez, kalkulál, gondoskodik a szükséges nyersanyagokról és üzemanyagokról és a tőkeellátásról, hanem emellett ellátja a kereskedelmi tevékenységet is, végzi a piackutatást, megismerteti gyártmányait és tárgyal e vevőkörrel. Mindezt pedig személyesen intézi, ami sok és fáradságos utazással jár és ami gyakran távoltartja gyárától és családjától. Szinte minden évben úton találjuk. Először 1855-ben Párisban jár, egyfelől, hogy a párisi világkiállításon bemutassa gyártmányait, másfelől, hogy megismerje az öntőiparban az ifjúkori vándorlásai óta elért haladást. A világkiállításon három bronz érmet nyert el gyártmányaival. 1856-ban Galíciát, Morvaországot, Felső Ausztriát és Szászországot keresi fel. 1857/58-ban az osztrák tartományokban jár, továbbá résztvesz a berni iparműkiállításon, ahol ezüst éremmel tüntetik ki. 1859-ben Szászországot, Bajorországot és Sziléziát látogatja meg. 1860-ban Orosz Lengyelországban, Bajorország, ban, Svájcban, Szászországban, Poroszországban, Thüringiában és Törökországban fordul meg. 1861-ben Poroszországot, Oroszországot, Sziléziát, Csehországot, a Rajna és Saarvidéket és Hessent keresi fel. 1862-ben a svájci Badenben, míg 1863-ban Itáliában, Svájcban és a Majnavidéken jár és részt vesz a londoni vi* Fővárosi Levéltár. Budai Levt. 22/1862. ** Fővárosi Levéltár. Budai Levt. 259/1865. 63
