Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
zetett heti munkabér 300 forintra rúg. Azt is megírja, hogy bátyja rengeteget dolgozik, tervez, kalkulál, mert néha 1500 forintos számlájuk is van. Az első üzleti év tehát jól zárult: Ganz Ábrahám elgondolásai beváltak, üzemének állandó foglalkoztatása biztosítottnak látszott és tőkéje is állandóan gyarapodott. A következő évek is ígv teltek el a szorgalmas munka és fokozatos fejlődés jegyében egészen a szabadságharc kitöréséig. Főképpen Buda városának közszükségleteit és a város lakosságának magánszükségleteit elégítette ki. így csatornázási és vízvezetéki csöveket és szerelvényeket, iskolai és kórházi berendezéseket, épületekhez való öntvényeket, korlátokat, kerítésrácsokat, mosdókat, oszlopokat, gazdasági eszközöket, stb. állított elő. Az 1846-os harmadik iparmű kiállításon kályhákat mutatott be, amelyekkel elnyerte a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét (4. ábra). Közben a Kórház utcában és a vele párhuzamos Királyhágó utcában egyre jobban terjeszkedett. Az 1848/49-es szabadságharc alatt némi csökkenés állt be az üzletmenetben, amit részben hadiüzemi rendelések pótoltak. Hadiüzemi teljesítménye azonban csak kis mérvű volt. Ganz Henrik beszámolója szerint a honvéd seregnek mindössze tíz ágyút öntöttek, de ebből is csak négy volt használható, később pedig az osztrákoknak ismét ágyúkat, továbbá ágyúgolyókat gyártottak. A szabadságharc végével az osztrákok által lefoglalt hadianyag 6000 kg repesz, 650 kgnvi réztörmelék és hat ágvúcső volt mindössze. Érdekes Ganz Henriknek szüleihez írt beszámolója Budavárnak az osztrákok által történt ostromáról, melyet a három Ganz testvér a Kórház utcai ház pincéjében vészelt át. A szabadságharc végén az üzem 60 munkással dolgozott és évi tiszta nyereségét 5000 forintra becsüli az egyik történetíró (2). A honvéd sereg számára történt szállításokért a szabadságharc leverése után az Újépületben ülésező osztrák hadbíróság még 1849. október 28-án kérdőre vonta Ganz Abrahámot. ö védekezésül írásbeli parancsot mutatott fel Lukács honvédőrnagytól, aki elrendelte a szállítást, és azt is előadta, hogy mint svájci állampolgár politikával nem foglalkozott. Talán svájci állampolgárságának köszönhette, hogy többszöri kihallgatás után csupán hat heti elzárásra ítélték, amit azonban sohasem kellett kitöltenie. Téves tehát az a köztudatban elterjedt megállapítás, hogy Ganz Ábrahám 1848/49-es magatartása miatt több évi várfogságot szenvedett. Kedvezően végződött a szabadságharc után a dernói hámorral folytatott pörösködése is, amelyet egv 4000 forintos — Kossuth bankjegyekben teljesített — fizetségének újra megtérítéséért indítottak ellene. A szabadságharc után anyagi helyzetét szilárdnak, jövőjét biztosítottnak látta a családalapításra, és megnősült. Egv egyszerű pesti polgárnak. Heiss Lőrinc késes mesternek és akkori városbírónak 16 éves leányát, a nála 19 évvel fiatalabb Heiss Józéfát választotta feleségül. Hitvesében gyöngéd, hozzá mindenben méltó élettársat talált. Házasságkötésük a Terézvárosi plébánia templomban történt 1849. október 24-én, négy nappal az említett osztrák hadbírósági idézés előtt, amit Ganz csak utólag közölt ifjú feleségével. Az anyagi vi-
