Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lupták Ernő: Bermann Miksa
Életrajza Bermann Miksa 1861. november 7-én született Győrött. Apja igen szegény bádogosmester volt, aki később Pesten a szegény negyedben, a Szerecsen utcában élt szoba-konyhás lakásban tíz gyerekkel. A műhely részére a konyhából választottak le egy részt és sokszor csak a fazekak és lábasok foltozása volt a munkája. A nélkülözések a családban napirenden voltak, de Bermann tehetsége az akadályok ellenére is érvényesült. Mint tehetséges diák módosabb gyermekeket tanított és így szerezte meg a tanulásához szükséges pénzt. Később ösztöndíjat kapott és elvégezte a reáliskolát, majd a Műegyetemen 1885. szeptember 30-án megszerezte a gépészmérnöki diplomát. (Itt említem meg, hogy a tíz testvére közül még Kóbor Tamás az író, később „Az Újság” című napilap főszerkesztője és nővére Róza, Kiss József költő felesége emelkedtek ki a mindennapi élet szürkeségéből.) A műegyetemi diploma megszerzése után, híven a kor szelleméhez, ő is a biztos fix fizetést és nyugdíjat választva a nagy léptekkel fejlődő MÁV-nál kezdte el mérnöki pályafutását. Következetesen kitartott emellett az elgondolása mellett akkor is, mikor őt később magáncégek nagyobb fizetéssel és magas állással kínálták meg. Ezeket nem fogadta el, hanem megmaradt szerény, de biztos jövedelmet adó állásában. 1885. VII. 20-án lépett szolgálatba és az Északi Főműhelybe kapott beosztást, miután teljesítette a kötelező egy hónapi mozdonyvezetői gyakorlatot. Megjárta a szokásos rangsort: segédmérnök, mérnök, főmérnök, felügyelő, főfelügyelő. 1902-ben a III. A osztály főnöke. Vezetése alá tartozott a kovács- és esztergaműhely, a személy- és teherkocsi-osztály. 1910-ben az Északi Főműhely főnökhelyettese 1912—1917-ig az Északi Főműhely főnöke és 1917-től a MÁV vegyi laboratóriumában acélanyag átvevő volt. Utolsó előléptetése 1917. XI. 1-én történt. 1923 júliusában nyugdíjazták és 1925. augusztus 2-án halt meg Budapesten lakásán, VII. kerület Alpár u. 7. sz. alatt, 64 éves korában. Özvegye Meller Mina másfél évvel élte túl férje halálát. Bermann Miksa betegsége hosszadalmas volt (rák) és ez helyhez kötötte, de lakásában nem volt egy kényelmes szék sem, ezért a MÁV igazgatóság régi hivatali szobájának egyik bőrfotölyét küldte el neki, hogy szenvedéséin enyhítsen. Bermann Miksa tudós típusú ember volt. Szűkszavú, szerény és ezért zárkózottsága miatt keveset tudunk életéről. Szerette az ifjúságot és sokat oktatta, tanítgatta őket. Unokaöccsének, aki később gépészmérnök lett, még jövő terveiről is sokat beszélt. Kedves szórakozása a zene volt. Bár autodidakta hegedűs, mégis klasszikus darabokat is játszott, sógorával, aki zongorán kísérte. Győrött kötött házasságot Meller Minával 1891. július 19-én. Ideális házaséletet éltek. Házasságukból négy gyermek született : Ferenc, Vilmos, Margit és Rózsi. 458
