Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
Borbély Lajos, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű naggyá fejlesztője. Horhélv Lajos Borbély Lajos született 1843. december 1-én, Csókán, Torontál vármegyében Mérnöki tanulmányait: a Selmecbányái és pribrami (Csehország) Bányász Kohász Akadémiákon végezte. A selmeci M. kir. Bányász Erdész Akadémiának 1863-ban, 4865 sorszám alatt nyilvántartott hallgatója és a korabeli feljegyzések szerint: hazája Bánság, utolsó hivatala (1870-ben) M. kir. bányagyakornok Diósgvőr[l]. A diósgyőri jószágigazgatóság presidiális irata, 14/Eln. 1870. II. 9-i keltezéssel a következőket tartalmazza: „Borbély Lajos, mint a XII. fizetési osztályba tartozó bánya-gyakornokot a Pénzügyminisztérium 1 frt. (korabeli forint) napidíjjal, Diósgyőrbe rendelte ki, tehát évi fizetése 365 frt” [2]. A külföldi akadémiáról nagy munkakedvvel hazatért fiatal mérnök diósgyőri munkahelyét egyrészt nem találta kielégítőnek, másrészt az ottani vezetőség nagyvonalú elgondolásait nem méltányolta, ezzel munkakedvét szegték és nyolc hónapi ott-tartózkodás után a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat szolgálatába lépett, (a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat, a jelenlegi Salgótarjáni Acélárugyár alapító jogelődje volt.) A Diósgyőri Bányaigazgatóság, 109/Eln. 1870. okt. 19- én kelt levele a következő, Borbély és Tsa. távozásáról: „Láng és Borbély gyakornokok szintén kitűnőbb képzettségű egyének az Ózdi és Salgótarjáni Vasgyáraknál vállaltak tiszti állomásokat és eltávoztak” [3]. A salgótarjáni vasmű igazgatósága a fiatal mérnök képességének megfelelő munkakört biztosított. Az üzembe helyezés állapotában levő salgótarjáni gyár kavaróművében, (a vasfinomítóban) igen nagy volt a fejetlenség. A közvetlen széntüzelésű kavarókemencék sem mennyiségben, sem minőségben nem teljesítették a szavatolt termelést. A termelés mennyiségi és minőségi gátlását előidéző okok földerítését és megszüntetését Borbélyra bízták. Rövid tanulmányozás és kísérletezés után megállapította; hogy a kavarókemencéket a jó minőségű (6000 kalóriás) poroszországi fekete szénhez tervezték, a helybeli salgóbányai barnaszén, (4000 kalóriás) fűtőértéke messze e mögött marad. A hiba okát ebben határozta meg és javasolta: a tűztér, olvasztótér és füstjáratok átalakítását, a kemence után épített hőhasznosító, (gőzfejlesztő) lángjárataival együtt. A fiatal mérnök tervei szerint átalakított kavarókemencéből beindították a 427
