Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
pen minden egyes géprész, munkagépek híján, kézimunkával készült. A vasból kikovácsolt darabokat, lemezeket, kézireszelőkkel egyengették. A tengelyek, csapok készítése valóságos művészet volt. A lyukakat kézzel fúrták s hog}^ mit jelentett egy tűzgép hengerének belső megmunkálása, azt ma már nehezen tudjuk elképzelni. Ezeket tudva megértjük, ha e korban a gépeket németül ,,Kunst”-oknak, vagyis műalkotásoknak nevezték. * Befejezésül: Hell Máté Kornél alkotásaiban — mint mondtuk — még a régi manufaktúrák mechanikai törekvésére ismerünk. Tökéletesített, s azt megelőzően alig használt, nagyméretű és teljesítményű fölülcsapott vizikerekei, rudasszivattyúi és aknaszállítógépei, zúzói, valamint más merész alkotásai azonban egyrészt teljesen újak voltak, másrészt megelőzték és messze maguk mögött hagyták az e téren akkoriban ismert összes gépberendezéseket. Ő volt az első, aki a bányászat akkori kezdetleges kézműipari munkaeszközeivel és munkamódszereivel szemben vizierővel hajtott nagyteljesítményű gépek széleskörű alkalmazására törekedett. Ezzel nemcsak az embert szabadította fel abból az alantas, megszégyenítő sorból, melyben a bányákban és ércelőkészítő művekben tengődött, de korát megelőzve megteremtette alapjait és irányvonalait fia nagyszerű alkotásainak. Hell József Károly vízoszlopos és sűrített levegős gépei, valamint ércfeldolgozó zúzói ugyanis magukon viselik már az újkori bányagépek összes jellegzetességeit és napjaink bányászatának ama döntő törekvését szolgálják, hogy kiküszöböljünk minden olyan emberi munkát, amely géppel pótolható. Érdemeik annál nagyobbak, mert alkotásaikat a Selmec-szélaknai bányászat leglelketlenebb kizsákmányolása idejében készítették, amikor tulajdonképpen már mindenki lemondott a bányák megmentéséről s rajtuk kívül már senki sem hitt azok feltámadásában. Alkotó erejük nagysága annak a tökéletes felismerésében gyökerezett — amit később Marx állapított meg oly kitűnően a manufaktúrákról —, hogy azok ,,szűk szelvényű hlapjaik következtében, a fejlődés bizonyos stádiumában ellenkezésbe jutnak a maguk teremtette termelési szükséglettel”. Helléknek, mint az új bányagéptechnika megteremtőinek nagysága ugyanis éppen abban volt, hogy megtalálták a leghaladóbb és legtökéletesebb megoldását azoknak a feladatoknak, melyek az akkori idők követelményei előtt álltak s ezzel hosszú évtizedekre megszabták a bányagépesítés újabbkori fejlődésének irányvonalait. 37
