Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
bemutathassa egészen új bányagépének kismintáját, amelynek szerkesztését éppen hogy befejezte. Amikor barátai együtt voltak megmutatta nekik a modellt és rámutatott annak jelentőségére. Ez a gép — mondta — valamennyi gépe közül a legkiválóbb, mely neki nyilván nagy érdemeket és jelentős anyagi hasznot fog hozni. Amikor ezt felesége meghallotta, nagy haragra lobbant és súlyos szemrehányást tett férjének, amiért folyton olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek neki semmiféle hasznot nem hajtanak és nem is várhatja, hogy azokért anyagi elismerésben részesüljön. Közben fogta az új gép kismintáját és darabokra törte. Hell József Károly állítólag feleségének a következőket felelte: ..Igazad van! Eddig több mint 20 tervet nyújtottam be, amelyek egy része teljesen új találmány, másrésze pedig a meglevő berendezések értékes tökéletesítése volt, közülük azonban egyet sem fogadtak el. Később 10, vagy még annál is több tervemet megvalósították idegen nevek alatt. Lehet hogy ezért az új találmányomért is csak bosszúságot kaptam volna fizetség helyett.” — Senki sem tudta meg később sem tőle, hogy milyen természetű találmányról volt szó a szóbanforgó esetben. Amikor az udvari kamara később évi 1000 Ft évjáradékkal jutalmazta vízoszlopos gépét, azt állították, hogy az azért késett oly soká, mert a Selmecbányái Bányászati Akadémia alapítása előtt nem volt senki olyan szakértő, aki a matematikai tudományokat oly mértékig ismerte volna, hogy Hell találmányait helyesen értékelhette s azok gazdasági jelentőségére'rámutathatott volna. Hell József Károly egyébként egész élete folyásában — ahogy azt Jozef Horák: Strieborne hlbinv című 1962-ben megjelent életrajzi regényéből is tudjuk — rendkívül szerény, nyugodt, minden hiúságtól mentes ember volt, aki nem törtetett dicsőségért és kitüntetésért, nem dicsekedett találmányaival s kizárólag munkájának élt, melyet nagy szeretettel végzett. Egyszerűségét jellemzi az is, hogy arcképét sem festette meg s így személyét valóban csak alkotásaiból ismerjük. * Bevezetőben rámutattunk azokra a bajokra, melyek a XVII. és XVIII. század fordulóján a Habsburg-ház kizsákmányoló politikája következtében súlyos teherként nehezedtek Selmecre s azontúl természetesen egész bányászatunkra, az erdélyire is, mely ugyanúgy haldokolt. Selmec és Szélakna szakemberei emberfölötti harcot vívtak ekkor a bányászat megmentéséért. E küzdelem nem szorítkozott csak a technikai nehézségek legyőzésére, e harcot Bécsben is meg kellett vívni, s hogy a szóbanlevő bányászat akkoriban fenn tudott maradni, az elsősorban Hell Máté Kornél érdeme, ki megvédte Selmecet 1707-ben Bercsényivel szemben, és nem ijedt meg I. József beszüntető rendeletétől sem s Bécsben személyesen lépett fel a bányák érdekében. Hell Máté Kornél s mindenekelőtt fia, Hell József Károly azonban ezen túlmenően is sokat tettek bányászatunkért, találmányaikkal legyőzték a nehéz -34
