Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Zipernowsky Károly

érelmeszesedés következményeként kifejlődő feledékenvsége. Ha tárgyilagosan akarjuk értékelni érdemeit és működését, ki kell kapcsolnunk idősebb korának az emlékezőtehetség romlása folytán bekövetkezett fogyatkozását. Ifjabb korában ötletessége, szellemessége és sokoldalúsága nemcsak munkatársai, hanem a külföldi szakemberek előtt is a legnagyobb elismerést és tiszteletet váltotta ki iránta.

Bajának kifejlődésében nyilván közrejátszott a 16 esztendei gyárvezetéssel és fejlesztéssel kapcsolatos sokirányú, megfeszített idegmunkán kívül az első világháborút követő súlyos anyagi romlás, amit külsőleg bölcs nyugalommal viselt, továbbá élettársának korai elvesztése (361.) és valamennyi unokájának rövid időn belül bekövetkezett korai halála. (Három leányunokája még az ő életében, iskolás korban hunyt el, egyetlen őt túlélő fiúunokája — tehetséges fiatal mérnök — az ellenforradalom alatt, eltévedt golyótól találva, pusztult el.)

Életének utolsó éveiben készült róla a 38. sz. kép.

A magyar erősáramú elektrotechnika atyja és nesztora 1942. november 29-én, életének 90. évében távozott az élők sorából; december 2-án kísérte el utolsó földi útjára a magyar műszaki világ nagy serege.

Xevét hirdeti többek között a pécsi „Zipernowskv Károly Általános Gépipari Technikum”.

A 39. ábrán a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipernowskv nevét viselő jubileumi dijának emlékérme látható.

1953-ban, születésének 100. évfordulója alkalmával műszaki alkotásaiból a M. E. E. emlékkiállítást rendezett, a Budapesti Műszaki Egyetem központi aulájában pedig mellszobrot állítottak Zipernowskv Károlvnak (40. ábra).

331