Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Zipernowsky Károly

26. ábra

A Kacsa utcai villamos műhely, 1878

A villamos energia első alkalmazási területe — az ívlámpának Lodigin orosz mérnök által 1873-ban történt föltalálása nyomán — a világítás volt. Három évvel később a philadelphiai kiállítás (Centennary Exhibition) területét már villamos ívlámpák fénye világította meg.

Ebben a nagy lehetőségeket magában rejtő időszakban kapcsolódik be az elektrotechnika művelésébe a fiatal Zipernowsky, neki jutott az a szép feladat, hogy hazánkban kifejlessze az erősáramú villamosipart. A Kacsa utcai kis műhely (ld. 26. ábra) néhány hónap alatt elkészítette a mesterjelölt remekét: a Ganz utcai (akkor: Kórház utcai) öntőműhely villamos világító berendezését, saját szerkesztésű 56 V, 12 amperes egyenáramú dinamóval és ívlámpákkal (27. ábra).

Akkoriban számos szerkesztő és vegyész dolgozott az ívlámpa tökéletesítésén, hogy egyenletes, korommentes szénrúdleégéssel minél egyenletesebb, fényerősebb világítást érjenek el, minél hosszabb égési idővel. Zipernowskynak sikerült fényerő és égési időtartam szempontjából a nyugati készítményekkel egy színvonalon álló, a versengő gázvilágítással sikerrel mérkőző ívlámpákat készítenie. Az első kísérletek után rövidesen egy 8 óra hosszat és egy 16 óra hosszat égő, két szénpáros ívlámpát szerkesztett; az utóbbinál a második szénpálcapár önműködően cserélődött.

316