Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója

Az 50 m eséssel 4 m3/mp vízmennyiséget szolgáltató energiaforrást 6 db részleges beömlésű, egyenként 350 LE teljesítményű Girard-turbinával hasznosították; a gerjesztőgépeket 3 db 50 LE egységteljesítményű turbina hajtotta. A turbinákkal közvetlenül kapcsolt 30 pólusú, 5000 V, 42 periódusé váltakozóáramú generátorokból (ld. 14. ábra) nyert energiát vasoszlopokra szerelt 5000 V-os légvezeték vitte Rómába, a Porta Pia mellett felállított transzformátorállomásba. Ebben 30 db, akkori időben tekintélyes, 30 kVA egységteljesítményű transzformátor volt felállítva, amelyek 2000 V-ra csökkentették a feszültséget. Innen a magánfogyasztókat tápláló transzformátorállomásokba, valamint a közvilágítást ellátó, sorbakapcsolt ívlámpacsoportokhoz koncentrikus kábelekben vezették a villamos energiát.

Ezt a berendezést 1892. július 4-én helyezték üzembe. A tivolii vízerőmű volt annak idején Európa legnagyobbszabású hidroelektromos áramfejlesztőtelepe és az első energiaátvitel, amely városi elosztóhálózatot nagy távolságból (28 km hosszú távvezetéken) közvetlenül nagyfeszültségű generátorokról táplált.

14. ábra

Az első Tivoli Vízerőmű gépcsoportjai

298