Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója
az AÍEE Transactions 1961 júniusi számában (314.), amelyben a világ idevonatkozó műszaki irodalmának összegyűjtése és tüzetes átvizsgálása után méltatták e korszakalkotó magyar találmány jelentőségét. Értékes munkájukkal tisztázták az amerikai szakemberek körében..az elsőbbség kérdését. Cikkük nyomán az USA nemzeti múzeuma, a washingtoni Smithsonian Institution felvette a közvetlen kapcsolatot a GamzWillamossági Művekkel. 1964 októberében a Museum of History and Technology-ban rendezett kiállításon bemutatták a transzformátorrendszer fejlődését és kiállítottak az első gyártmányok közül való, a Budapesti Történeti Múzeum tulajdonát képező két Ganz - transzformátort is a magyar elsőbbség teljes elismerése mellett. E kiállítás megnyitásán jelen volt dr. Asztalos Péter Ganz-gyári mérnök és ,,The transformer is eighty years old — a historical review” című előadásban ismertette a transzformátorrendszer kifejlesztésének és elterjedésének történetét (322., 322a., 322b., 323.). A két őstranszformátort egyévi időtartamra adta kölcsön múzeumunk a washingtoni múzeumnak. Ott látható Gaulard és Gibbs szekunder generátora is és az ennek alapján Stanley és Westinghouse által kifejlesztett amerikai zárt vasmagos transzformátorok egy-egy példánya (11. ábra). Amerika legnagyobb műszaki múzeumában, a Dearborn-i Henry Ford Museumban (Detroit) található a Ganz és Társa villamos osztálya által 1885 legelején gyártott és a 16. gyártási sorszámot viselő transzformátor, amelyik eredetileg az 1885-i budapesti kiállításra készült. Valószínű, hogy ez a transzformátor Bláthy 1886-i amerikai tárgyalásai alkalmából került Amerikába (12. ábra). A fejlődés első tíz éve, 1885—1895 2.1 A transzformátorrendszer alapján épült első villamosművek A Róma város ,,Cerchi” villamos-művének 1885-ben megrendelt berendezése 1886 októberében került üzembe és a vártnál is kedvezőbb eredmények alapján a telepet haladéktalanul további két, 125 percenkénti fordulatszámú 600 LE-s gépcsoporttal bővítették, 1889-ben pedig újból két azonos gépcsoportot állítottak fel. Ez a római gőzerőmű volt a kezdete annak az évtizedes baráti együttműködésnek, amely a „Societa Anglo Romana per l’llluminazione di Roma” és a Ganz-gyár között kifejlődött. Pouchain, a vállalat igazgatója és Mengarini professzor, a társulat műszaki irányítója gázszakértők voltak, akik biztos szemmel felismerték az új energiaelosztó rendszer döntő előnyeit, nem zavarta meg őket sem a szakmai elfogultság, sem a különböző rendszerek fölötti meddő viták. Helves ítélőképességük vállalkozó szellemmel párosult, így sikerült megalkotniuk Róma számára Ganz-gyártmányokkal az akkori legkorsze-295
