Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Gohér Mihály: Zipernowsky-Déry-Bláthy, a transzformátorrendszer három magyar feltalálója
mányi kiállításról. Ebből megtudta, hogy a Gaulard és Gibbs rendszer felhasználásával nagyfeszültségű energiaátviteli berendezést terveznek. Táviratilag utasította Guido Pantaleonit. pittsburghi irodája tagját, aki akkor Olaszországban járt, hogy szerezzen opciót a Gaulard és Gibbs-féle szabadalomra. Pantaleoni kikérte Werner Siemens véleményét, amely így hangzott : ,,a váltakozóáram semmire sem használható, ...az egész: merő humbug”; szerinte az ő öt vezetékes egyenáramú rendszere már fölöslegessé tette a váltakozóáramot. Pantaleoni a budapesti Ganz-céggel is tárgyalt, amelynek mérnökei akkoriban már sikeresen alkalmazták a váltakozóáramot és kísérleteztek a párhuzamos kapcsolású transzformátorrendszerrel. Pantaleoni beszámolója alapján W estinghouse elhatározta a váltakozóáramú rendszer bevezetését és megszerezte a~Gaulard- és Gibbs-szabadalom opcióját. 1884—1885-ben Gaulard és Gibbs vállalatánál dolgozott Reginaid Belfield mérnök; őt választották ki arra, hogy Pittsburghban közreműködjék a rendszer bevezetésénél. Belfield 1885 júliusában látta a londoni kiállításon a Zipernowsky—Déri—Bláthy-rendszert és felismerte ennek döntő előnyeit, de felettesei nem értettek vele egyet. Pittsburghban mindkét rendszert bemutatta Westinghousenak, aki gyorsan átlátva a helyes megoldás lényegét és óriási lehetőségeit, elhatározta a Gaulard —Gibbs-rendszer hibáinak kiküszöbölését. E feladattal William Stanley-1 bízta meg; mellette dolgozott Belfield a Great Barringtonban e célra berendezett laboratóriumban (274.). Az első irodalmi ismertetés a Ganz-gyár transzformátorrendszeréről Amerikában 1885. október 3-án jelent meg a New York-i Electrical Review-ben (45.). Viszont az első Stanley-szabadalom kelte nyitott vasmagos indukciós tekercsre: 1885. október 23., a másodiké a zárt vasmagra: 1SS5. november 23. (P. 18.) Amíg tehát Edison tétovázott, addig Westinghouse nehézségeket nem ismerve nekilátott a váltakozóáramú rendszer alkalmazásának és megkerülve a magyar feltalálók szabadalmait, 1886. március 20-án üzembe helyezték Great Barringtonban (Massachusettsi az első. transzformátorokkal táplált amerikai villamos berendezést. A Ganz-gyárban 1885 végéig elkészült a 86. sorszámú, 1886. március 18-án pedig a 100. transzformátor. Westinghouse elhatározása tehát, amiért a Gaulard—Gibbs-szabadalmak megszerzésével ezek alapján fejlesztett« ki rendszerét, nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy Edison tétovázása folytán Ganzéknak nem volt módjukban idejében érintkezésbe lépni Westinghouse-al. Amikor kitűnt, hogy Pldisonnak nincs szándékában a Ganz-opciót kihasználni, már késő volt, Westinghouse a szabadalom megkerülésének útját választotta, önálló típusokat fejlesztett ki, így ennek a rendszernek amerikai bevezetése Westinghouse nevéhez fűződik. Westinghousék az egységek korlátozásával célszerű tipizálást végeztek: kezdetben csupán ötféle típust (5, 10, 20, 30 és 40 db lámpa táplálásához) gyártottak. Az 1000—2000 V-os elosztóhálózat és a biztonsági berendezések hiánya 293
