Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Kandó Kálmán

A fentiekből világosan kitűnik, hogy milyen elgondolások vezették Kandót a fázisváltós, 50 periódosú villamosítási rendszerének kifejlesztéséhez. A levél további részében Kandó az új rendszere első, gyártás alatt álló mozdonyának villamos berendezéséről, valamint az uj rendszer jellemző tulajdonságairól ad felvilágosítást. Ennek ismertetése azonban meghaladná e tanulmány kereteit.

A Villamosmozdony Szerkesztési Osztálynak kis irattárában voltak összegyűjtve Kandó kiterjedt levelezésének másolatai, az általa kiselejtezett, sajátkezű számításai, valamint tanulmányainak ceruzával írott fogalmazványai: szóval mindaz, amit sikerült a munkatársainak 1919-től 1931-ig összegvűjteniük. Sajnos, ez a roppant érdekes és értékes gyűjtemény a második világháború eseményei következtében majdnem teljesen elpusztult, csak néhányat sikerült e tanulmány szerzőjének a szétdobált papírhalmazból megmentenie. Ezeknek legnagyobb része soha nyomtatásra nem került és csak mint kiadatlan „Kéziratok” őrzik Kandó zseniális gondolatainak és tudásának egy-egy értékes töredékét. Ezek közül egyeseket, a különösen érdekes témájuk miatt, időrendi sorrendben ismertetünk.

1. „Néhány szó Magyarország széngazdaságáról 1917-ben és a háború után.” Ezt a tanulmányt Bécsben írta 1917 júniusában. Korlátolt számú példányban lett a Budapesti Hírlap nyomdájában „kézirat gyanánt” kinyomtatva. Magyarország szénfogyasztásával és széntermelésével foglalkozik és statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy 17,7 millió normáltonna áll a 25 miihó tonnát igénylő fogyasztás részére, tehát nagy szénkorlátozásra lesz szükség. A vasút, a legnagyobb szénfogyasztó, átlagosan nagyon rossz hatásfokkal hasznosítja a szenet (6,25 millió tonna szénből közel 4 millió tonna pocsékolódik el a gőzmozdonv rossz hatásfoka miatt). Feltétlen szükséges, hogy a háború utáni idő programmjába sürgősen vegyék fel a vasutak nagyarányú villamosítását, amit nem szabad tovább halogatni.

2. „Die Elektrifizierung der Bundesbahnen und die verflüssigte Kohle.” Ceruzával, sajátkezűén írott fogalmazvány. Válasz a „Stunde” című bécsi lap egy, valószínűleg 1921-ben megjelent cikkére, amelynek írója kétségbevonja az osztrák vasútvillamosítás gazdaságosságát és felveti a kérdést, hogy nem kellene-e a villamosítás folytatását beszüntetni és helyette a Diesel-mozdonyok nak elsőbbséget biztosítani. Kandó e válaszában rámutat, hogy a vasútvillamosítás kihatásai sokkal bonyolultabbak, semhogy a puszta jövedelmezőség szemszögéből lehessen ezt megítélni. Bizonyítja ezt az a tény, hogy olyan országokban is fellendült a vasútvillamosítás, amelyeknek vasutai a gőzmozdonyaikhoz hazai szenet használtak.

3. „Étude sur les vibrations du mécanisme moteur des locomotives électriques.” (1923.) Kandó ezt a francia nyelvű tanulmányt* M. Parodinak, a Paris—Orleans-i vasúttársaság tanácsadó mérnökének kérésére készítette el, akinek biztatására az új, keretes háromszögű hajtóművének eredeti, hyper* E tanulmány szerzője 1967-ben fejezi be ezen tanulmánynak magyar fordítását.

213