Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Kandó Kálmán

10. ábra

A MÁV első Kan dó-féle fázisváltós, 2500 LE-s próbamozdonya (1923)

tudott az összes gyakorlati igényeknek mindenben megfelelni. Mint már az előzőekből ismeretes, sok nehézség volt a 3000 percfordulatú forgórész csapágyazásával, valamint azzal, hogy a forgórész levegővel való hűtése elégtelennek bizonyult. Nehézséget okozott' a szekunder gombolvítás feszültségére (550 — 700 volt) közvetlenül kapcsolt segédüzemi motorok gombolyításaiban előállott földzárlatok gyakorisága is. A próbajáratok értékes tapasztalatai megmutatták azt az irányt, amit az egyes alkatrészek, valamint a teljes mozdonykoncepció végleges kivitelénél szem előtt kell tartani, amit a próbamozdony átépítésénél — az adott lehetőségek határai között — meg is valósítottak. A lényeges változások — röviden összefoglalva — a következők:

1. A fázisváltó kétpólusú megoldása helyett négypólusú lett, vagyis percenkénti 3000 fordulata 1500 fordulatra csökkent. így a csapágyazása hengergörgős csapágyakkal üzembiztosán volt megoldható. A forgórész axiális irányú megfogását fehérfém béléses talpcsapágy biztosította.

2. Az első fázisváltó teknőszerű háza három ponton volt — egy-egy láncszemmel — a mozdonykasban felfüggesztve, hogy a kanyarokban és váltókban

196