Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
fázisú árammal tápláljuk, amit egy Scott-féle autotranszformátor szolgáltat. A 8 és 16 pólusú kapcsoláskor a motorokat a szabványos háromfázisú áram táplálja. Az indító és szabályozó szerkezet lényegében a „Cinquanta” mozdonyon alkalmazott berendezéssel azonos, csupán a folyadékindító víztartója lényegesen nagyobb. Az önműködő gyorsító szerkezet állandó watt-felvételre szabályoz. A ,,Trenta” mozdony Kandó háromfázisú mozdonyai közül a legtetszetősebben, a legtökéletesebb anyagkihasználással megalkotott mozdonya. A mozdony üzemkész súlya 73 tonna és a legnagyobb egyórás teljesítménye a motortengelyeken 2780 LE, amely értékek 38,1 LE/tonna fajlagos teljesítményt eredményeznek, egy olyan értéket, amelyet egy külföldi mozdonyszerkesztő sem tudott soha megközelíteni és amelyet Kandó sem ért el még egyszer. A lß kV-os egyfázisú, 50 periódusú fázisváltás vasútvillcimosítási rendszer Kandó olaszországi tartózkodásának 1915-ben az olaszoknak a háborúba való belépése vetett véget. Ez a kényszerű kikapcsolódás a háromfázisú vasútvillamosítás nagyvonalú munkáiból — ha átmenetileg okozott is némi megtorpanást Kandó alkotó tevékenységében — a katonai beosztása folytán már 1916-ban olyan másirányú problémákkal való foglalkozásra kényszerítette, amelyek — a műszaki világ nagy szerencséjére — nagyon időszerűvé tették azon régi elgondolásának megoldását, amely szerint a vasutakat olyan rendszerrel kell villamosítani, ami közvetlenül az ipari, a világítási és az egyéb fogyasztók részére az ország közhasználatú erőműveiben bárhol rendelkezésre álló áramot használhatja fel. Tehát olyan új rendszert kell kidolgozni, ami feleslegessé teszi a külön vasúti erőműveket és szükségtelenné az áramnak gazdaságtalan átalakítását és lehetővé teszi a szabványos közfogyasztási, azaz 50 periódusú váltakozó áramnak a munkavezetéken való közvetlen alkalmazását. Kandó világosan látta a megoldandó feladat problémáit. Zsenialitásának és gyakorlati tapasztalatának teljes latbavetésével emberfeletti energiával feküdt neki új rendszere, a fázisváltós villamosítási rendszer elvi kérdéseinek kidolgozásához. A fázisváltós rendszer lényege, hogy a munkavezeték egyfázisú nagyfeszültségű (16 kV), 50 periódusú áramát, a mozdonyon a fázisváltó alakítja át többfázisú, a hajtómotorokat tápláló árammá, melynek változó feszültsége (kb. 1 kV körül) — a gyakorlatilag előforduló terheléshatárok között — a motorok mindenkori legjobb hatásfokát, egyidejűleg az ennek megfelelő gerjesztés a munkavezeték teljesítménytényezőjének egységnyi értékét (cos^ = 1) biztosítja. A fázisváltó egy nagyfeszültségű szinkron motornak és egy kisfeszültségű szinkron generátornak egy géppé való egyesítése, amelynek közös a lemezeit 13 Műszaki nagyjaink II. 193
