Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
akiben mindkét részről megbíznak: szívesen hajlandó egy bizonyos ideig továbbra is névleg vállalni annak az illetőnek vezérigazgatói működéséért a felelősséget. E javaslat elfogadása után rövidesen meg is találták Práger Pálban, az felszámolás alatt álló Haditermény háborús vállalat volt kiváló vezérigazgatójában, a nagyon tehetséges utódot, akinek aztán Kandó 1922. nyarán a vezérigazgatói széket véglegesen átadta. Mivel a ,,nagy Ganz” és a Ganz-féle villamossági rt. között olyan szerződés állt fent, amely szerint a „nagy Ganz” semmiféle villamos gépet vagy alkatrészt sem szerkeszteni, sem gyártani nem fog: a villamos mozdony szerkesztési osztálynak a Ganz Vagongyárban való kivételes létalapja — Kandó vezérigazgatói megbízatásának végleges felmentésével — megszűnt. Ezért az osztály 1922 július közepén átkerült a Ganzféle Villamossági Gyárba és Kandó vezetése alatt folytatta működését, aki a Ganz-féle Villamossági Gyár igazgatóságával kötött külön szerződés alapján a részvénytársaság igazgatósági tagja és műszaki tanácsadója lett. így mentesült minden adminisztratív munkától és ettől kezdve kizárólag a villamos mozdonyok tervezésével foglalkozhatott. A kegyetlen sors — sajnos — ismét nagyon súlyosan sújtotta 1922 szeptemberében: egyetlen fia fiatalon, másodéves műegyetemi hallgató korában, háborús kedély összeroppanás következtében, váratlanul távozott az élők sorából. Ez a csapás rettenetesen összetörte erős lelkét és bár nem mutatta, de nagyon sokáig tartott, amíg visszanyerte lelki egyensúlyát. A munkába temetkezett és amikor közvetlen munkatársai szerető aggódással figyelmeztették, hogy ne dolgozzon annyit, szomorú rezignációval válaszolta, hogy hagyják őt dolgozni, mert a munkában való elmerülés a legjobb narkotikum a számára. A Magyar Tudományos Akadémia 1921-ben a Wahrmann-díjjal tüntette ki Kandót. A vonatkozó bírálati jelentés* a többi között a következőket mondja: „Kandó Kálmán korszakot alkotó érdeme, hogy a nagy vasutak elektrifikálására először mert alkalmazni nagyfeszültségű áramot.” Kandót a Valtellina-vasút villamosítása terén elért kiváló eredményei elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia már 1903-ban jelölte a Wahrmann-díjra; a vonatkozó jelentés** a következőképpen méltatta őt: „Kandó a nagyfeszültségű forgóáramot a fővasutak elektromos vontatására alkalmassá tette és az ő rendszere szerint fölszerelt 106 km hosszú Val-Tellina-vasúton fényesen beigazolta a rendszer gazdaságos voltát, idegen földön becsületet szerzett a magyar munkásságnak és tág látókört nyitott a nagy vasutak további fejlődésének.” (Az 1903. évi Wahrmann-díjat nem Kandó, hanem Pollák és Virágh, a róluk elnevezett gyorstávíró feltalálói kapták meg.) A villamos mozdony szerkesztési osztálynak a Ganz-féle Villamossági Gyárba való átköltözése idején az első fázisváltós próbamozdony gépei és készülékei legnagyobb részt már le voltak gyártva; az első fázisváltóval a próbateremben * Akadémiai Értesítő 1921. ** Akadémiai Értesítő 1903. 164
