Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
A forgó eke feledésbe merült, nem lett olyan gyártmány, mint a hengerszék. Az egykori próbálkozások azonban azt bizonyították: érdemes és kifizetődő a földet alaposabban megművelni. Ami nem sikerült Mechwartnak, sikerülhet egy másik kor emberének, aki — az egykori tapasztalatokat felhasználva — már nagyobb eséllyel küzdhet a sikerért. „Kocsinak motorral való meghajtásáéról (21) keveset tudunk. Sajnos, a gép további sorsát nem sikerült felkutatni. Mechwart vezetési módszere napjainkban is tanulságos. A munkásokban, a hivatalnokokban és mérnökökben nem a munkaerejét áruba bocsátó egyént látja, hanem a munkatársakat keresi. Régi megállapítás szerint a Ganz-gyárban patriarchális munkaviszonyok voltak, telve emberséggel. Alátámasztja a megállapítás helyességét az a tény, hogy Mechwart igazgatása ideién a Ganz-gyárakban nem volt sztrájk. * Mechwart alkotásait régebben is nagyra értékelték, és napjainkban is megbecsüljük. Méhely Kálmán [72] közvetlenül Mechwart halála után kifejezte egy méltó emlékmű felállításának gondolatát. Az eszmét a magyar Mérnök és Építész Egylet felkarolta és az 1908-ban megindult mozgalom nyomán, különböző adományokból, 1910-ben együtt volt a szobor felállításához szükséges összeg. A szoborcsoportot Strobl Alajos szobrászművész mintázta. A mester Mechwart mellszobrát márványból faragta, ezt három bronz mellékalak övezte. A szobor helyéül a Ganz törzsgyár és a villamossági gyár közötti parkot (ma: Mechwart tér) jelölték ki. Azért választották e helyet, mert a két gyár között Mechwart szokásos sétaútján feküdt. A szobrot 1913. november 16-án leplezték le. A szobor, sajnos, a második világháború során megsérült. Az emlékművet nem állították helyre, hanem a maradványt eltávolították. A hagyománytisztelet azonban ismét emlékművet állított. J^z új szobrot Kocsis András Kossuth-díjas szobrászművész készítette [43]. Az új szobor művészi egyszerűséggel beszél Mechwart egyéniségéről. Aligha fejezhetnénk be méltóbb szavakkal e tanulmányt, mint az első szobor avatása alkalmából, ismeretlen szerző által írt sorokkal [67]: „A távol jövőbe nem látunk, de sejthetjük, hogy az örök életet élő szobor feje felett viharok fognak elvonulni, melyek elsöprik mindazt, ami intézményeinkben korhadt és a megújhodott, boldogabb világéletben minden erő a teremtő munkát szolgálja. Ebben az evolúcióban a küzdők a Mechwart-szoborból lelkes erőt meríthetnek, a kivívott küzdelem után pedig örök buzdító példa marad újabb munkára újabb alkotásra.” 142
