Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
hamar már nem volt kétséges, hogy az örökösök kezébe került gyár útja is a részvénytársaság irányába vezet. Ez bekövetkezett és 1869. március 30-án a Blau—Brüll—Wahrmann és társaik pénzesoport megvásárolta a gyárat, majd átalakította részvénytársasággá. A legkirívóbb akadályok megszűntével egymás után alakultak az egyenlőtlen tőkeerővel létrehozott vállalatok. Az adottságok nyilvánvalóan különbözőek voltak, éppen ezért az időnként (1869, 1873, stb.) ismétlődő válságok idején az anyagilag és műszakilag gyengén megalapozott vállalatok vagy felszámoltak, vagy más vállalatba olvadtak. A Ganz-gyárat az ilyen viharokon megalapozottsága és kitűnő vezetői segítették át. S hogy mennyire fontos a jóérzék előrelátó műszaki vezetés, jó példa a Ganz-gyáré; ugyanis Mechwart kezdeményezésére ebben az időszakban kezdték meg a hengerszék-gyártást és ekkor alapították a villamossági műhelyt. Sőt, az 1870-es évek végén a Ganz-gyár szolgáltatta a konctentráció egyik első példáját is, amikor megvásárolták a vagongyárat. A nyolcvanas éveket hazai vonatkozásban részben a tőke fokozódó felhalmozódása, részben külföldi tőkebehozatal jellemzi. Iparunk izmosodását új üzemek (Fém- és Lámpaárugyár Rt., Prágai Gépgyár Rt., stb.) alapítása és a korábban létrehozott üzemek bővülése jelezte. Mindez azonban csak bevezetője a monopóliumok kialakulásának. Számos, fejlettebb iparú országban e jelenség erőteljesebb és mind gyakrabban fonódik össze a monopolizálódó nagyipar az ugyanilyen jellegű bankkal. Az utóbbi folyamat az 1890-es években hazánkban is gyorsult. Az iparba egyre jobban behatoló Magyar Általános Hitelbank vásárlásokkal a Ganz-gyár részvényeiből is nagyobb számú egységet megszerzett. Ez a gazdacsere az évtized közepén korszakos változást hozott a gyár kialakult rendjébe. Elsősorban azzal, hogy a bank hatalmas tőkeerejével behatolt a gyár belső életébe és annak korlátlan ura lett. A Ganz-gvárban végbemenő átalakulásokat elsősorban a gyárvezetők személy változása jellemzi. Zipernowsky Károly — a Műegyetem hívására — már 1893-ban távozott a gyárból. 1898-ban Bánki Donát ugyanezt tette. A következő évben Gulden Gyulát és Tscheuke Károlyt a halál ragadta el. A gyár patriarkális vezetési módszere tehát mindinkább fellazult és átalakult. Az új gyárvezetők a kockázatmentes, biztos profitot hozó gyártmányokat szorgalmazták. Mindez ellentétben állt Mechwart módszerével, aki nem riadt vissza az áldozatvállalástól egy-egv gyártmány Ganz-gyári kialakítása érdekében. Feltehetően ezek az ellentétek vezettek végül is 1899-ben Mechwart nyugdíjazásához. * A vázolt, hazánkban máséhoz nem hasonlítható fejlődés középpontjában Mechwart András állt, aki 40 évig szolgálta a Ganz-gyárat és ebből 24 éven át volt a gyár vezérigazgatója. 119
