Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
6. á bra ' A Sulzberger-féle hengerszékekkel felszerelt pesti József gőzmalom (1842) [7]. A kéregöntvény egyébként kitűnő hengeranyagnak bizonyult. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a napjainkban öntött malmi hengerek is kéregöntvények. A leírt tüneményes fejlődést látva azt hihetnők, ezekután a hengerszék fejlődése akadálytalan volt. Nem-nem, ez még igen távoli időszak. Burchard Konrád 1886-ban megjelent munkájában [8] elmondja, a debreceni „Istvángőzmalom” is eredetileg hengerszékekkel kezdett őrölni, de „csakhamar elpártolt” e gépektől. A nyolcvanas évek molnárainak felfogását Burchard így foglalta össze (i. m. 29. old.]: „Legmeglepőbb azonban a legújabb statisztikai felvételek adatai közt az, hogy a hengerszék használata malmainkban nagyon lassan terjed, holott még oly egyszerű vidéki gőzmalmaink csak saját érdekükben cselekednének, ha ezen megbecsülhetetlen előnyöket biztosító találmány elleni megfoghatatlan idegenkedésüket mielőbb leküzdenénk.” A budapesti nagymalmokban dolgoztak hengerszékek, de az őrlés nagy részét még kövek végezték. Lényegében ez jellemezte malmainkban az őrlés helyzetét, amikor Fridrich Wegmann Budapesten, 1873-ban hengerszékét kipróbálásra felajánlotta [74], [16], [35]. 101