Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
József gőzkazángyárnak és a Magyar Sangerhauseni Gépgyárnak a gyár déli tőszomszédságában levő — 1912-ben a Hazai Gépgyár cég alatt egyesült — két gépgyárnak a Láng-gyárral való egyesítését hozta létre. Gyártörténeti szempontból nem érdektelen a mai Láng-gyár egyik szerves részét képező, s annak idején a magyar gépiparban is fontos szerepet játszó két gyár keletkezésének és működésének rövid ismertetése. Az Eisele-gyárat 1861-ben a pesti születésű Eisele József rézművesmester alapította. A kis rézműves műhely az akkori Steiner (ma Szondy) utcában volt, amelyben Eisele 6 — 8 dolgozóval rézműves munkákat, mosóüstöket, csővezetékeket, edényeket és hasonlókat készített. Foglalkozási körét csakhamar rézöntéssel, esztergályozással és kisebb armatúrák készítésével egészítette ki, dolgozó-létszáma állandóan növekedett. A további fejlődés gőzkazánok készítése felé vezetett, amit 1876-ban kezdett meg. A 90-es évek ipari fejlődésének hatása alatt a Szondy utcai többször kibővített műhely kicsinek bizonyulván, a külső Váci úton, közvetlenül a Lánggyár mellett — Alpár Ignác tervei szerint — több épületből álló új nagy gyártelepet létesített, amelyet 1892-ben állított üzembe. Üj, nagyobbméretű kazánok gyártására is alkalmas műhelyeiben a többi között a Steinmüller-féle rajnavidéki kazángyár szabadalma szerinti ferde vízcsöves kazánok gyártását kezdte meg, amelyek abban az időben Európában az első ilyen rendszerű kazánok voltak. Az e kazánok iránti szükséglet és a hozzájuk fűzött bizalom olyan nagy volt, hogy 1903-ban, a gyártás felvételétől számított alig tizedik esztendőben már az 500. Steinmüller-kazán szállítását ünnepelhették. Id. Eisele József halála után fiai hasonló sikerrel folytatták a gyár vezetését, de azt, fejlődése tetőpontján, a már 1912-ben fenyegető gazdasági válsághatása alatt az akkor megalakult (fentemlített) Hazai Gépgyárnak eladták. A Hazai Gépgyár másik komponensét, a Magyar Sangerhauseni Gépgyárat a magyar kormány kívánságára és támogatásával a szászországi „Sangerhauseni Gépgyár, ezelőtt Hornung és Rabe” vállalat 1895-ben alapította, mint magyarországi fióktelepét, a fejlődésben levő hazai mezőgazdasági ipar gépszükségletének helyi előállítására. Gyártási programja cukor-, szesz-, élesztő-, keményítő és hasonló gyárak teljes gépi berendezésének szállítása volt. Mint fióktelepnek, nem kellett a Láng- és az Eisele-gyárhoz hasonló hosszú fejlődési folyamaton átvergődni, hanem programjának megvalósításához mindjárt hozzáfoghatott. Gyártmányai közül a legkiemelkedőbbek: a marosvásárhelyi és ;i sarkadi cukorgyár, a Leipziger-féle és a Győri szeszgyár, a Sárvári Chardonet -műselyemgyár, valamint a hazai mezőgazdasági szeszgyárak nagy része gépi berendezéseinek a szállítása voltak. A fenti komponensekből álló Hazai Gépgyárral való egyesülés nemcsak az akut kapacitáshiány leküzdését célozta, hanem igen szerencsésen egészítette ki a Láng-gyár eredeti békeprogramját. Az egyesítéssel sok nehéz problémát kellett megoldani, de csak az elválasztó kerítést kellett lebontani ahhoz, hogy 283
