Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Halmos László: Bánki Donát
foglalkoztatta. Ebből levont következtetései részben a Hidraulikai tételeknek hibás alkalmazásairól” c. [69, 74] magyar és német nyelvű, 1909-ben közölt cikkében is megjelennek. Ezt követő cikkei: „Der Energiesatz der kreisenden Flüssigkeit” [87] és újból „Hidraulikai tételeknek hibás alkalmazásairól” [89], továbbá ,,Az ívben elterelt vízmozgás elméletéhez” [90] (valamennyi 1911- ben) és mint leglényegesebb a „Folyadékok mozgása hajlított csatornákban” c. akadémiai székfoglaló értekezése [97] jelzik azt a több éves kutatást, amelyet a görbe vonalú áramlás, első pillanatra oly egyszerűnek látszó jelenségének tisztázására fordított. Elsősorban — egész szellemi alkatára jellemzően — kísérleti tényeket kívánt megállapítani: „Arra a felfogásra jutottam — mondja 1909-ben [69] —, hogy az elméleti okoskodásokból levont következtetések a kísérleti eredményekkel sok esetben nem egyeznek, sőt nem egy esetben egymásnak határozottan ellentmondanak. Csak kísérleti igazolás után szabad elméleti tételt elfogadni.” Az 1910-es években a Műegyetem vízgépészeti laboratóriumában áramlási kísérleteket végzett körív határolású (sík) csatornában, • amelynek egyik párhuzamos lapja üvegből volt, s amellyel 90°-os elterelést lehetett elérni [90, 95 — 98]. A probléma a következő volt. A körívben elterelt sugárban a centrifugális erő hatására nyomásnövekedés következik be, s így — mint arra Bánki hivatkozott, a Bernoulli-tételnek megfelelően — ott a sebességnek csökkenni kell. Ezt egyébként Pfarr is a vízturbinákról írt nagyszabású munkájában vallotta. így a görbületben a sugárnak meg kellene vastagodni. Bánki kísérleteiben a sugár a számított értékhez képest csak nagyon kevéssé vastagodott meg, semmiesetre sem többel, mint ami egymagában a súrlódás okozta sebességcsökkenéssel indokolható lett volna. Ezért mondta ki azt, hogy a Bernoullitétel erre az esetre nem alkalmazható. Kísérleteinél a folyadékáramlás szemléltetésére már akkor festék befecskendezést alkalmazott. A sebességek nagyságát — úttöi óként — elsőnek golyóellenállással, irányát pedig két zászlócskával mérte. Utóbbiak közül egyik függélyes, a másik vízszintes tengely körül állhatott be. Több keresztmetszetben és különböző magassági síkban mért golyóellenállási diagramokból, valamint a sebességirányokból meghatározta az eredő sebességet, s úgy találta, hogy a nagy sebességek, amelyek a belépésnél a középen voltak, a kilépő keresztmetszet külső tájára húzódtak, míg a kisebb sebességek a kiömlő keresztmetszet belseje felé terelődtek. Ez tehát szintén ellentétben volt az az időben használt szemlélettel, amit a német műszaki nyelvben Kreisen des Wassers kifejezéssel jelöltek, s amiben t. k. görbületben lejátszódó áramlás egyszerű körívvel való helyettesítése volt elrejtve. Bánki kísérletei első ízben mutattak rá erre a homályos pontra. Kísérleti eredményeit az elmélettel ellentétben állónak látta, s ezt úgy fejezte ki, hogy álláspontja ellenkezik a hidraulikában uralkodó általános felfogással. Ebben az ügyben kora majdnem összes ismert tudósaival érintkezésbe lépett, többszöri levélváltás történt köztük és ezt a kitartó harcot egy fizikai 70
