Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Halmos László: Bánki Donát
értékelhetjük igazán. Ezért legalább nagy vonásokban vázolnunk kell a korabeli gazdasági helyzetet és a műszaki tudományok akkori hazai állását. Pályájának indulása a magyar iparfejlődés kezdeti szakaszával esik egybe. Egyetemi tanulmányainak befejezése évében kelt az 1881. évi XLVI. t. e., az első magyar iparfejlesztési törvény. A magyar iparban ekkor a mezőgazda - sági ipar: a malomipar, szeszgyártás és cukorgyártás foglalta el a vezető helyet, bizonyos fejlődést mutatott a textilipar is, a vas- és gépipart azonban csak néhány üzem képviselte. Ennek helyzetére jellemző a következő néhány adat: 1836-ban alapították az Óbudai Hajógyárat. 1842-ben jött Magyarországra Ganz Ábrahám, aki a Hengermalom Társaság vasöntödéjében dolgozott. Ebből a gyárból fejlődött ki később a Fegyvergyár. Ganz 1844-ben nyitott önálló üzemet 7 segéddel 294 m2 területen. 1847-ben alakult meg az Ózdi Vasgyár. 1850-ben Ganz már 120 munkást foglalkoztatott és a 60-as évek közepén már évi 4 — 5000 db vasúti kereket exportált. 1856-ban alakult meg a Röckgyár mely 1859-ben Bánki születése évében gyártotta az első cséplőgépet. Az akkori magyar ipart jellemző adat még az, hogy 1882-ben — Bánki mérnöki pályafutásának első évében — az iparban mindössze 2488 gőzgép dolgozott 63 869 LE összteljesítménnyel; 60 iparvállalat pedig 70 db gázmotort alkalmazott 244 LE összteljesítménnyel. A gyors fejlődést mutatja azonban, hogy a Ganz-gvár a 80-as évek közepén már 2739 munkást foglalkoztatott. Az ipar közép- és felsőfokú szakemberei jelentős részben külföldről kerültek a nagyrészt külföldi érdekeltségű hazai iparvállalatokhoz. A műszaki oktatás csak a kiegyezés után indult fejlődésnek. A Mérnöki Intézet (1782—1850) és a József Ipartanoda (1846 — 1850) összeolvadásából keletkezett Ipariskola 1856-ban vált egyetemi rangú Polvtechnikummá, de körszerű egyetemi szervezete csak 1871-ben alakult ki s ekkor kapta vissza a mérnöki oklevelek adományozásának jogát is. 1872-ben létesült Kassán a Gépészeti Felsőbb Ipartanoda, 1880-ban pedig a Budapesti Állami Középipartanoda, azonban az 1881 — 82 tanévben, tehát Bánki tanulmányainak befejezése idejében a kettőnek együtt alig volt 150 hallgatója. Az 1880 — 81 tanévben a Műegyetem egyetemes és vegyészeti osztályában 291 — 248 hallgató volt az I. ill. II. félévben, a mérnöki és építészetin 129—125, a gépészmérnökin mindössze 42 — 38. ,,Semmi sem jellemzi élénkebben gyáriparunk fejletlen és magyartalan voltát” mondja Szili/ Kálmán rektor egyik tanévnyitó beszédében — , „mint a fentebbi számok”. Gépiparunk szakember szükséglete jelentős részben külföldi, német, osztrák, svájci munkaerőkből került ki, különösen magasabb hatáskörű tevékenységek területén! A német nyelv használata ebben a körben még a század végén is szinte általános volt. Bánkira és kortársaira tehát az ipar magyarosítása terén is fontos feladatok vártak. A magyar iparfejlesztési törvény nemcsak a magyar ipar önállósulási törekvéseit tükrözte, hanem kedvező hatással volt magára az iparfejlődésre is. A magyar vas- és gépipar a fokozódó vasútépítés és a hajógyártás hatására, a 48
