Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Hankóczy Jenő

11. ábra Sikérkimosó

A Farinográf ok sora

Az utolsó (III.) Farinométerben is, a vízfelvevőképesség meghatározóban is mindig azonos mennyiségű vízzel készített tésztát vizsgáltak. Adódhatott olyan eset, amikor a vizsgálat eredményeként kapott nagy ellenállóképességet a tészta viszonylagos szárazsága okozta. Ez nyilvánvaló, hiszen a különböző búzafajtákból származó lisztek vízfelvevőképessége nem egyforma. Ilyen körülmények között a vizsgálat eredményeként kapott számot állandóan zavarta a különböző vízfelvevőképesség okozta hiba.

Hankóczy valamikor 1926—27 körül, egy sütődében, Werner—Pfleidererrendszerű dagasztógépet figyelt meg. E gépben görbített és fordított Z-alakú dagasztókarok dolgoztak, amelyek dagasztás közben kevertek is. Nagy előnyük a dagasztókaroknak, hogy munka közben terhelésük állandó.

A dagasztógépet villanymotor hajtotta, amelynél az áramfölvételt ampermérő mutatta. Hankóczy itt megfigyelte, minél jobb a tészta minősége, annál nagyobb a motor áramfölvétele. Ez a fölismerés vezetett a Farinográf alapgondolatához.

Hankóczy a Farinográf megalkotásánál a következőkből indult ki:

a) a készülék kis dagasztócsészéjében a dagasztókarokat állandó fordulatszámmal forgatja;

b) a tészta annál keményebb és annál nagyobb az ellenállása, minél kevesebb vizet adunk hozzá;

516