Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Hankóczy Jenő

5. ábra

A Farinométer első változata (1905)

2 mm vastag, egyenletes sikérréteg volt. A fémlapokat úgy illesztették gumigyűrűkkel szigetelhető helyükre, hogy az EU és L edényekből a levegő ne szökhessék meg.

Az E edénybe higanyt öntenek. A csap kinyitása után a higany az EU edényben levő levegőt megnyomja és az a sikért H2 hólyaggá fújja. Az Ex edény az 3/ nyíláson keresztül a H fémmanométerrel is össze van kötve, amelyről közvetlenül leolvasható a sikér hólyaggá fújásához szükséges nyomás. Gyorsan szakadó, ,,morzsalékos” sikér vizsgálatánál az X3 csapon kiengedhető a sűrített levegőből. A manométerről leolvasható számok a sikér szívósságát mutatják (a max. nyomás 50 Hgmm körül van.)

A szívósság mellett — ezzel egy időben — a sikér nyújthatósága is mérhető a műszerrel. Hankóczy itt feltételezhette, hogy az L edényből a sikérhólyag térfogatának megfelelő levegőmennyiség távozik. Az L edényt X- gumicső köti a 80 cm3 űrtartalmú üvegcsőhöz, melyen cm-ként beosztások láthatók. A 0 pontról a H- higanvcsepp annyit halad az üvegcsőben, ahány cm3 a sikérhólyag térfogata. A mérés befejezése után a higanvcsepp gumilabda segélyével óvatosan visszatolható a 0 pontra.

Hankóczy 1910-ben Misángyi (4) javaslatára és saját tapasztalatai alapján átalakítja a Farinométert (6. ábra).

509