Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
A meghajtás fejlődése A meghajtás fejlesztési irányát mozgáskor keletkező erők határozzák meg. Tekintsünk az első síkszita vázlatára (13. ábra). Körmozgás esetén a szita minden pontjában centrifugális erő keletkezik. E párhuzamos erők C1 eredője — mint ismert — a szitaszekrény '3 súlypontjában van. Ehhez hasonlóan az ellensúlyban C2 erő ébred. 13. ábra Az első síkszitáknál keletkező erők vázlata Forgattyus hajtásnál is a szita centrifugális erejét az ellensúly centrifugális erejével kell kiegyensúlyozni, tehát CX=C% Cx és C2 erőpárt alkot, amelynek karja b—a. Az erőpár a forgattyú tengelyt (1. a 13. ábrán) az óramutató járásával egyező irányba igyekszik elforgatni. Ennek megakadályozására a tengelyt Ot 02 helyeken radiálisán csapágyazni kell. E csapágyakban P erők keletkeznek, amelyek ugyancsak párhuzamosak és ellentétes irányúak, azaz erőpárt alkotnak. Ennek az erőpárnak a Pl forgatónyomatéka azonos nagyságú a centrifugális erők nyomatékával, de azzal ellentétes irányú. Felírható tehát: C1(b — a) — C2(b — a) = Pl, melyből a csapágyak radiális terhelése: P=Clt^-=cf^l - l 482 14. ábra Julius Konegen síkszitája (1895)
