Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
meny haladási irányából megállapítható, hogy a szita jobbra-, az óramutató járásával egyezően forgott. Az 1. kereten átesett dara, derce és liszt együttes keveréke a 2. szitakeretre hullott. Az őrlemény itt is egyik csatornából a másikba haladt. A keret 34. sz. huzalszövetén a goromba darát fogták fel és terelték, mint átmenetet, a jobb oldali ejtőcsatornába (az utóbbinál az átmenet a lemez alatt csúszott, jutott a helyére). A 3. keret az előző keret huzalszövetén áthullott őrleményt (finom dara, derce és lisztfélék) a következő keretre tereli. A 4. keretnek az a feladata, hogy a lisztet a dercétől és a finom darától elkülönítse. Az őrlemény a bal alsó csatornából indul. Végighalad a hat részre osztott szitarészen, majd a következő csatornákra kanyarodik. A szitaselymek száma — a haladás irányának sorrendjében — : 13, 13, 9 és 7. Először az apróbb szemcséjű lisztet különítették el. Majd 9-es selymen a finom-, a 7-es selymen a goromba dercét választották el az átmenetként távozó finomdarától. A 4. szitakeret alá olyan terelőkeretet készítettek, amely az osztályozott termékeket a szita alatt elhelyezett tömlőkbe továbbította. Fridrich Kick, aki a síkszita legelső méltatói és értékeinek felfedezői közé tartozott, már a fentiekben hivatkozott írásában kiszámította a szitaellensúly nagyságát : _Gv* — * Qr 12. ábra Az első síkszita munkafolyamatának vázlata 480
