Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
A síkszita vázlata A síkszita megalkotását követő években számos gépváltozatot készítettek. A legelső síkszita (9. ábra) felső meghajtású gépként készült. A ,,felső meghajtás” kifejezés itt azt jelenti, hogy meghajtószerkezetet a szitaszekrény fölé építették. A síkszita főrészei: a) szitaszekrény, benne 7 — 8 db kerettel; b) meghajtószerkezet; c) tartók és tömlők. A szitaszekrény zárt egység, melyben egymás fölött vannak a keretek. Az első szitánál öt darab 3,1 X 1,1 m magyságú szitakeret dolgozott. A századfordulóra a keretek számát 8-ra növelték és a keretméret 3,3 x 1,4 m-re változott. A képen egyféle őrlemény ömlik a szitába és 6 — 8 anyagféleség hagyja el a gépet. A szitaszekrény ellensúlyát zárt tárcsába, közvetlenül a szekrény fölé helyezték. E fölött van a zárt öntöttvas csapágytartó. A tengely közepére a meghajtótárcsát ékelték, amelynek m :ete 0 400x120 mm. A gép percenkénti fordulatszáma 180 volt. A négy sarok közelében a gépet nádpálcanyalábokkal függesztették a mennyezetre. A pálcák hossza: min. 1000 mm; max. 1800 mm lehetett. A szita alá tömlőtartó asztalt szereltek. A gépnek három csapágya volt, külön-külön kenőszelencével. A síkszitát az Első Budapesti Gőzmalomban mutatták be 1888 júniusában [10]. A síkszitát a hengeres szitával hasonlították össze. 9. ábra Haggemnacher első síks/.itája (1887) 477 Hengeres szita Síkszita Szitafelület 30 m2 6,82 m2 T el jesítőké] »esség 720 kg/ó 720 kg/ó
