Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
A síkszita Haggenmacher Károly az első magyar síkszita szabadalmát 1887. szeptember 20-án adták (5). Meg kell azonban jegyezni, hogy a német szabadalom korábbi keletű: 1887. május 28-án adták ki (D. R. P. Nr. 46 509). Ezt a szabadalmat még abban az évben másik követte (6). Ez a javító-tökéletesítő igyekezet úgyszólván egész életén át végigkísérte Haggenmachert. Szabadalmainak nagyobb hányada a síkszitára vonatkozik. A szakközvélemény csak a következő évben, 1888-ban értesült a síkszita megalkotásáról. Fischer Adolf mérnök, a síkszita első forgalmazója, az „Ungarische Mühlen-Zeitung” 1888. június 3-i számában egész oldalas hirdetést tett közzé. A túlzottan reklám-ízű hirdetés szövegének napjainkban alig van jelentősége. Az ábrák azonban annál érdekesebbek. A 7. ábra az egykori hirdetés fényképmásolata. A baloldal ábrája a malom centrifugál szitákkal felszerelt részét mutatja és felhívja a figyelmet, a nagy alapterületre, mely a gépek elhelyezéséhez szükséges. A jobboldali ábra a síkszitás megoldást szemlélteti. Az ábra viszonylag kicsi, ezért a nagyított képet a hirdetés szövegbe beragasztottuk. Könnyen megállapítható, a síkszita elhelyezéséhez egvharmad annyi hely szükséges, mint a centrifugál szitákhoz. Mind a hengeres- és hasábszitának, mind a centrifugál szitának nagy hátránya, hot/y az őrleményt keveri és így a fajsúly szerinti rétegződés nem alakulhat ki. Viszont ha az őrleményt sík lapra helyezték és vízszintesen mozgatták, akkor a rétegződés, mint a könnyű szitálás alapfeltétele, létrejött. E megfigyelésből kiindulva, Haggenmacher az ősi kéziszita munkáját kívánta gépével utánozni. A minél nagyobb szitafelület (illetve teljesítőképesség) érdekében egy gépben nem egy-, hanem egymás fölött több szitalap dolgozott. A síkszita munkájának műszaki feltételei: a) vízszintes síkú mozgás ; b) az időegységben meghatározott mozgásszám (fordulatszám) ; c) előírt nagyságú mozgás; d) a mozgó tömegek kiegyensúlyozása. A síkszita vázlata egyszerű (8. ábra). Az (1) sík lap négy sarkán van felfüggesztve. A (2) hajtótengely meghatározott távolságra van a csaptól. A tengely és a csap közepének távolságát löketsugárnak nevezik. Az ilyen meghajtási móddal a sík lapot (vagy síkszitát) arra kényszerítik, hogy minden pontja a löketsugárral előírt körpályát leírja. A sík lappal a (3) ellensúly tart egyensúlyt. Ha a tengelyt kellő számú fordulattal forgatják, akkor a sík lapra szórt anyagszemcsék — a súrlódási tényezőtől függően — elmozdulnak helyükről és követik a lap útját. A szemcsék mindaddig egy körben keringenek, amíg valamilyen erővel haladásra nem kényszerítik őket. Az első síkszitákban az anyagtovaszállítást az ún. terelőlapátok segítették. A terelőlapátok a sík lap (4) csatornájában egyszerű, egymástól max. löketsugár-távolságra levő lemezek. 475
