Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Haggenmacher Károly
Ennek lényege egyszerű, bár a malmok őrlésfolyamata korántsem ilyen. A tisztított búzát több hengerpáron, egymást követőleg aprítják, szakmai kifejezéssel: töretik. E műveletsornak az a célja, hogy minél több darát állítsanak elő'. Közben ügyelnek arra, hogy a búzahéj minél kevésbé aprózodjék. A töretés minden szakaszát szitálás követi. Itt szétválasztják egymástól a további töretésre alkalmas anyagokat, a darákat, a dercét és a lisztet. Egy-egv töretésnél a liszt — az összmennviséghez viszonyítva — 0,5—3%. A derce, mely lényegében aprószemű dara, alig valamennyivel több, mint a liszt. A dara viszont 55 — 70%. A szitákból távozó daraféleségeket további szitával és levegővel tisztítják, majd sima felületű hengerek között megőrlik. Újabb szitálás és az eredmény — finomliszt. A töretés során összegyűlt lisztet és a dercékből őrölt termékeket összekeverve kenyérlisztnek nevezik. E vázlatos leírásból is látható, a napjainkban dolgozó malom elképzelhetetlen szita nélkül. Aligha kétséges, hogy a gabonaőrlés történetében határkő a leírt közvetett őrlés fölfedezése és alkalmazása. Arra a kérdésre, hogy a közvetett őrlést ki fedezte föl és mikor kezdték alkalmazni, nehéz választ adni, mert a megvalósulás hosszabb fejlődés eredménye. A rendelkezésre álló adatok szerint [20] 1775-ben már a búzatöretből darát különítettek el és azt géppel tisztították. * Kétségtelen tehát az, hogy már a XVIII. sz. második felében többféle szita dolgozott a malmokban. Mint a bevezetőben már említettük, i. e. 2500 évvel az egyiptomiak ismerték és használták a szitát (1. ábra). A baloldalon a szolgaleány az állókőre szórt magvakat a hengeres mozgókővel összezúzza, megőrli. Az őrleményt az állókő kis mélyedésében gyűjtötték. Ha a kis tartánvocska megtelt, az őrleményt a szitába öntötték. Az ábra másik oldalán a leány szitál. Bár a testtartása kissé merev, a leány szitáló mozdulata mégis eredeti, mozgással teli. A szita feltehetőleg rostokból vagy bőrből készült. Az ábráról az is megállapítható, hogy a kézi szita alakja és fölépítése az elmúlt évezredek folyamán alig változott. Az ősi szitálási mód több ezer éven át alig módosult. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a szitára vonatkozó újabb adatok már a középkorból valók. Ezek a szitaszerkezetek az emberi munkát könnyítik és növelik a termelékenységet. Hieronijmns Cardan szitája a XVI. század közepén készült [9]. A szerkezet, egyszerűsége ellenére, szellemes alkotás. A gép lényegében ferdelapú szitából-, etető- és hajtóműből áll. Mindezt burkolat veszi körül (2. ábra). A szitálandó őrleményt az (1) garatocskába öntötték, amelyből kis etetőmű segítségével a (2) szitalapra került. A szitalapot a (3) és (4) kötelek tartották. Ez a fíiggesztési mód lehetővé tette a szita könnyű elmozdulását. A szita alsó részére az 468
