Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
tölcsérek jellemezték ezt a gépet is [139]. Jellemző a gyár ugrásszerű technikai fejlődésére, hogy 1897-ben már olyan 4 — 5 — 6 soros sorbavetőgépet is állítottak elő 270 — 300—330 forintért, amely a műtrágyát 8 — 11 cm mélységbe, a répamagot pedig a műtrágyacsíkba 2—3 cm mélyre egy menetben vetette el [140]. A gyár újonnan bővített ekeosztálya a szabadalom megvásárlása révén Sack- ekéket, továbbá két, három és négyvasú ekéket gyártott. Ezek mellett vetőmagtisztító és osztályozógépek, műtrágyázók, eredeti angol Rapid kézi darálók, kukoricamorzsolók, gyökmosók, burgonyazúzók és burgonyaosztályozók kerültek ki a vállalat műhelyeiből. Ajánlkoztak teljes takarmánykamra-berendezések tervezésére és elkészítésére is [141]. Ki kell emelnünk a századforduló gyártmányai közül az új amerikai ,,Osborne” rugós, fogas boronát, a szabadalmazott ,,Perfekt” késes boronát és a gőzerőre járó kukorica morzsolót [142]. Ez idő tájt készültek el az új burgonyalyukgató- és takarógépek, továbbá a Turnovszky- féle répaemelő gépek, melyeket amerikai mintájú acélgereblvék követtek [143]. A századforduló idejéből VVeegmann Adolf egy-két találmánya is ismeretes. Ö konstruálta pl. a K.N.H. jelzésű szecskavágót [144]. Weegmann maga is beszámolt leveleiben ezekről az újításokról [145]. Egyedül csak az eke gyártmányok gyengesége miatt panaszkodott, melyeknél sürgős javulást ígért [146]. Többek közt Weegmann munkájának eredménye volt, hogy az ekegyártás terén rövidesen komoly eredmények születtek. Bevezették gyors egymásutánban a könnyű, kettős gerendelvű D6R. egyes ekét, majd a kötöttebb talajba szántó D8 SN acélekét, az új francia szőlőművelő ekét, a könnyű V7 váltva - forgató ekét és az új 9-es és 6-os számú teljesen acélból készült kettős ekét, továbbá a Hermann rendszerű altalajekét [147]. Az új gyártmányok meghonosítását szolgálta a fiatal mérnökök alkalmazása is, akik havi 80 forint fizetést kaptak [148]. A betegeskedő Kühne Ede maga változatlanul kézben tartotta gyárának egész vezetését. Fia pl. köteles volt neki levélben állandóan beszámolni külföldi útja minden jelentősebb állomáshelyéről. Technikai, műszáki tudását most is ernyedetlenül gyarapította. A feltalálások és újítások helyett azonban személyes törekvései most már csak arra irányultak, hogy egyes kiváló külföldi gyártmányokat meghonosítson Magyarországon. Megszerezte az eddig említetteken túl pl. a Laacke-féle szárító és rétboronának, és a Ventzky-féle fiillesztőnek szabadalmi, illetőleg gyártási jogait. Műszaki készsége abban nyilvánult meg, hogv ezeket a hazai viszonyokhoz alakítva, olcsó árban tette hozzáférhetővé [149]. A meghonosodott gyártmányok közül különösen kedvelték a Laacke-féle boronákat, melyeknek népszerűsége majdnem a vetőgépekével vetekedett [150]. Ismeretes, hogy a történelmi Magyarországon a XIX. század legutolsó évtizedében a mezőgazdaságnak kis- és nagygépekkel, valamint talajművelő eszközökkel való ellátása meggyorsult. A szükségletnek csak kisebb részét tudták a hazai gyárak kielégíteni, a gépek nagyobb részét külföldről kellett 447
