Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
hosszú vezetéken keresztül. Az erőátvitel az új energia telepről a régi lakatosműhelyekben levő gépekhez villamos energiával történt. Az elektromos erőátviteli mű előbb 40, majd 150 lóerőt képviselt. [109] A megvilágítást 220 db izzólámpa és 3 ívlámpa szolgáltatta. Az elektromos áramnak az iparban való felhasználása tekintetében Kühne Ede gyára első volt az egész országban. Az üzem összes helyiségeiben gőzfűtést alkalmaztak, az árnyékszéket pedig a legújabb rendszerű csatornázással és folytatólagos, megszakítás nélküli vízmosással látták el. A régi épületben ezek után már csak a lakatosok és az esztergályosok műhelye maradt. Külön műhelyük volt a kovácsoknak és a vasöntőkriek. A műhelyek szellőztetését és világítását, valamint berendezését igyekeztek megjavítani [110]. Mindezek a felújítások 90 000 forint költségbe kerültek. A következő évre az öntöde átalakítását vették tervbe a legmodernebb követelményeknek megfelelően. E célból Kühne Ede a szükséges előtanulmányok és tapasztalatok elvégzése, illetőleg összegyűjtése céljából Károly nevű gépészmérnök fiát hosszabb tanulmányútra Németországba és Angliába küldte ki [111]. A gyár technikai fejlesztése és a gyártmányok javítása a régi időkben is jelentős szerepet betöltött Weegmann Adolfon kívül most már a tulajdonos fiának, Kühne Károly gépészmérnöknek a vállaira nehezedett. Rajtuk kívül jelentős szerepük volt még e tekintetben a különböző üzleti ügynököknek, elsősorban Liptay Pálnak. Kühne Károly 1869-ben született Mosonban. Középiskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, majd innen Zürichbe távozott. Húsz éves korában gépészmérnöki oklevéllel jött haza Magyarországra. Katona idejének letöltése után került sor alább ismertetendő németországi, angliai, majd amerikai tanulmány útjára. 1895-ben Kühne Ede cégtárssá fogadta fiát [112] .Ez időponttól kezdve a mindenkori nyereség 7,5 %-a Kühne Károlyt illette meg [ 113]. A századfordulót megelőző két évtized a gyár történetében igen jelentős kísérletezéseknek, új gyártmányok bevezetésének, a nagyarányú felújításoknak és az idegen országokból beáramló mezőgazdasági gépek és eszközök elleni küzdelemnek volt az ideje. Ez a harc már az 1880-as években erőteljesen megindult. 1881. augusztus 16-án nyílt meg Budapesten, a VI., Váczi körút 21. szám alatt, a volt Geittner és Rausch-féle helyiségben a Kühne gyár főraktára. E raktár vezetője Liptay Pál lett [114], aki innen kezdve ügynöki minőségben is gyakran utazott az ország különböző vidékeire. Tudósításaiban többek közt arról olvashatunk, hogy a Kühne gyár az 1880-as évek közepén a Clayton és Shuttle worth céggel volt állandó harcban. Liptay beszámolt pl. azokról a tapasztalatairól, melyeket a vetőgépeknek a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon való használatáról 1886-ban szerzett. Az uradalmi gépműhely vezetője, Pisztor János a Kühne-gyár vetőgépeivel cserélte ki a régebbi típusokat, miközben kisebb-nagyobb, a helyi viszonyokhoz mért módosításokat hajtott ezeken végre. Liptay Pál az újításokat igen megszívlelendőeknek értékelte [115]. Ugyancsak az ő megnyilatkozásai árulják el, hogy a „Hungária Drill”-nek volt 442
