Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
sen részt vehetett egyes mezőgazdasági eszközök megszerkesztésében, illetőleg előállításában. A következő kiállítás 1890-ben Bécsben nyílt meg. A magyar osztály legérdekesebb részlege itt is a Kühne-gyáré volt. Itt mutatta be a vállalat a „Hungária Drill” 10 000-ik példányát. Ennek tovább fejlesztett formája, a ,,Hungária-Balance-Dr ill” vetőgép is ki volt állítva. Ez utóbbival dimbes-dombos vidéken is jól lehetett vetni, aminek oka valószínűleg a vetőszekrény fokozott mozgathatósága volt. Bemutattak ezeken kívül répagyomlálókat, egysoros kapákat, egy amerikai kukorica művelőt, egy Laacke-féle szántófölcü és rétboronát, s végül egy vasúti hajtányt. A gyár a kiállítás alatt vetőgépekre újabb 200 megrendelést kapott [93]. Nem lenne teljes Kühne Edéről, mint ipari úttörőről alkotott képünk, ha röviden nem foglalkoznánk a gyárában dolgozó munkások helyzetével is. A vállalat kiadásai közt legsűrűbben előforduló munkabérekről kezdet óta külön bérkönyveket fektettek fel. Ezek munkadarabok szerint, vagyis teljesítményben tüntették fel az egyes munkások heti keresetét. Bizonyos rövidebb ideig tartó munkákat azonban napszámbérben számoltak el. Az egy-egy munkásra eső heti kereset 1863 és 1869 között átlagban 11 forint körül járt. Volt azonban olyan hét, amikor a munkások 5 forintot, de olyan is, amikor 18 forintot kaptak. Ez a munkabér megfelelt a magyarországi munkás átlagos heti keresetének, olykor megközelítette azonban a nálunk alkalmazott osztrák szakmunkások bérét is [94]. A vállalat patriarkális (közvetlen, személyes, atyai) viszonyaira jellemző egyébként, hogy sok munkásnak csak a személynevét találjuk meg a bérkönyvekben. Az 1870-es évek elején a munkáslétszám emelkedése tekintetében ugyanolyan változás állott be a gyárban, mint amilyent az egyéni tulajdon kialakulása óta az eladásoknál és a pénzfogalomnál tapasztalhattunk. Az 1869. szept. 13-tól 18-ig terjedő héten 15 munkás kapott fizetést, az 1870. ápr. 19-től 23-ig terjedő héten 18 munkás kapott fizetést, az 1871. jan. 30-tól febr. 4-ig terjedő héten 26 munkás kapott fizetést, az 1872. nov. 30-tól dec. 6-ig terjedő héten 23 munkás kapott fizetést, az 1874. jún. 20-tól 26 ig terjedő héten 53 munkás kapott fizetést, végül ugyanez év egy későbbi időpontjában, a szept. 5-től 12-ig terjedő héten 68 munkás kapott fizetést [95]. Az egy munkásra eső munkabér összege a Kühne—Ludwig korszakhoz képest lényegében változatlan maradt. A nyereség kisajátításának jogával — mint azt már az előbbiekben láthattuk — egyedül a tőkés vállalkozók élhettek. Hozzátehetjük ehhez még azt, hogy a munkáért járó elismerések és kitüntetések is elsősorban őket illették meg. Az 1869. szept. 13-tól 18-ig terjedő héten az átlagkereset 20 Ft, az 1870. ápr. 19-től 23-ig terjedő héten az átlagkereset 10 Ft, az 1871. jan. 30-tól febr. 4-ig terjedő héten az átlagkereset 9 Ft, az 1872. nov. 30-tól dec. 6-ig terjedő héten az átlagkerset 13 Ft [96] 439