Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
a hitelezése 13 318 Ft 41 kr a mérlegszámla végösszege 27G 385 Ft 95 kr 1880-ban a mérlegszámla végösszege 233 019 Ft 19 kr Kühne Ede tőkéje 200 474 Ft 82 kr 1885-ben a tőke összege 430 042 Ft 50 kr. Általában az figyelhető meg, hogy az 1870-es években a vállalat vagyona évente kb. 20 000 forinttal gyarapodott, 1880 után pedig 50 000 forinttal. 1885-ben átmeneti stagnálás állott be, majd az 1888. évvel újabb emelkedés vette kezdetét, mely egészen az 1895. évi gabona-krízis idejéig tartott [82]. A kifogástalan munka és a jutányos ár, valamint a hitelezés miatt a gyár készítményeinek kelendősége egyre nagyobb lett [83]. A Mosonmegyei Gazdasági Egylet tagjainak Kühne Ede 10%-os árengedményt adott, míg a másik helybeli gépgyáros, Hubenay Sándor csak 5%-ot [84]. A gyártmányok árának alsó határát a következő összeállítás mutatja be: 1888-ban konkolyválasztókat 25 Ft-tól gabonarostákat 40 Ft-tól árpatoklászolókat 55 Ft-tól répavágókat 18 Ft-tól szecska vágókat 32 Ft-tól lehetett vásárolni. [85] Az 1870 és 1880 közötti évek alatt a gyár megvetette későbbi biztos belföldi piacának alapjait, amely most már országos méretekre bővült, s megkezdte itthon a külföldi készítmények elleni harcát. Vevői elsősorban természetesen a nagy- és középbirtokosok, valamint a gazdagodó parasztok soraiból kerültek ki. Ekkor indultak el a legelső cséplőgép szállítmányok külföldre is, elsősorban a Balkán felé, amerre a magyar mezőgazdasági gépgyárak általában is tájékozódtak [86]. Már a Pabst-Krauss-féle gépgyár is sűrűn résztvett gyártmányaival a nagy nyilvánosságot megmozgató kiállításokon és versenyeken. Még gyakoribbak lettek ezek az alkalmak a Kühne—Ludwig korszak alatt, majd Kühne Ede egyéni tulajdonjogának kialakulása idején. Az 1885. évi prospektus [87] szerint a gyár 1857. és 1883. között 66 alkalommal vett részt kiállításokon és versenyeken. így többek közt az 1873. évi bécsi és az 1878. évi párizsi világtárlaton. Az előbbi helyen haladási érmet, az utóbbi városban pedig I. díjként kiosztott ezüst érmet nyert a Hungária—Drill sorvetőgépért [88]. Ezeken kívül többek közt Bécsben, Pesten, Hamburgban, Grázban, Nagyváradon, Varsóban, Sztaniszlauban, Szabadkán, Lembergben (Lwow), Prágában és Triesztben ért el jelentős sikereket. 15 alkalommal kapott I. díjat, 17 alkalommal oklevelet, 8 alkalommal I. rendű érmet, háromszor érmet és oklevelet, 8 ezüst érmet, 3 nagyezüst érmet, 3 aranyérmet, 4 érmet, kétszer állam-érmet, egyszer haladási érmet. Nyert még 10 aranyat, majd máskor 40 aranyat, 50 ezüst forintot, stb. A leggyakrabban díjazott gyártmányok a sorvetőgépek voltak. Elvétve töltögetőket, lókapákat, cséplőket, és konkolyozókat is kitüntettek [89]. 437
