Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
osztályán foglalkoztatta. 1889-ben ennek az osztálynak a vezetője lett [67]. A gyártás színvonalának és minőségének emelése szempontjából igen szerencsés lépésnek bizonyult a kiváló szaktudással rendelkező Weegmann alkalmazása. Amint a későbbiekben látni fogjuk, tevékenysége igen sokrétű volt, olykor önállóan vezette magát az egész mosoni üzemet is [68]. Meg kell még említenünk — mint a technikai színvonal emelésének egyik tényezőjét — azt a körülményt, hogy 1869-ben Európában másodiknak Magyaró váró tt megalakult a Magyar Királyi Gazdasági Gépkísérleti Állomás. Ennek tudós professzor munkatársai szoros kapcsolatokat építettek ki a Kühnegyárral. Különösen áll ez Thallmayer Viktorra, a Gazdasági Akadémia géptani tanszékének tanárára s az állomás igazgatójára [69]. A gyár egyéni tulajdonba vétele, majd a főhercegi gépgyár felszerelésének és a cukorgyári épületeknek megvásárlása után a gyártásban mind inkább előtérbe nyomult a sorvetőgépek előállítása. Innen kezdve évről-évre nagyobb számban és jobb minőségben kerültek piacra s a gyár termékei közül a legkeresettebbek lettek. A lófogatú sorvetőgépek nagy kelendőségének az a magyarázata, hogy a mezőgazdasági munkafolyamatok közül elsőnek a vetés, majd a cséplés gépesítésére került sor. Áll ez főleg a 100 holdon felüli közép- és az 1000 holdon felüli nagybirtokra, melyek ezeknek a gyártmányoknak a zömét megvásárolták. A XIX. század utolsó évtizedében Magyarországon egyes helyeken a vetésnek hozzávetőlegesen a felét már gépekkel végezték. A régebben gyártott ekék, altalajtúrók, exstirpátorok, hengerek, sorkapálók és töltögetők visszaszorultak. Egy 1875-ből való prospektus az alábbi gyártmányokat sorolja fel: A Garrett-féle kanalas vetőgép átalakított példányait, a mosoni rostát, a Champion-féle aratógépet, a lógereblyéket, a Lanz-féle kézi- és járgányos cséplőgépet, szecskavágókat, répavágókat és magkiválasztó hengereket [70]. 1880-ban ezeken kívül szénagyűjtőket és triőröket gyártottak. A triőr (osztályozó-gép) gyártást vidéken, 1874-ben Kühne Ede kezdeményezte, mégpedig a Pernolet-féle rendszer szerint [71]. 1885-re a gyár technikai berendezésének időközben történt s általunk részleteiben már ismertetett kibővítése révén a legkülönfélébb mezőgazdasági gépek és eszközök tömegét állították elő. A „Hungária Drill’v sorvetőgép mellett a fészekbe vető gépeket, répa vetőgépeket, iker sor vetőgépeket, szórva vetőgépeket, arató- és fűkaszáló gépeket, amerikai lógereblyét, vasállványú lógereblyét, melencéket, levellátorokat, négylóerejű járgányt, tisztító cséplőgépeket, gőzgépeket, szeges dobú cséplőgépet két lóra, járgányt ugyancsak két lóra, kétlovas szállítható cséplőkészletet, kézi cséplőgépet, tűzi fecskendőket, Fowler szabadalmazott szivattyúját, gabona rostákat, mosoni rostát, polyvarostát, konkoly választókat szitával. Változatlanul gyártották a régebbről ismert magyar ekéket, hohenheimi túró ekéket, Pabst-féle exstirpátorokat, Howard cikkcakk- és sorboronáját, gyűrűs hengereket, répagyomlálókat, lókapákat, lókapákat töltögetővei, angol lókapákat, burgonyaszedőket, darálót kézi erőre, kukoricamorzsolót, szecskavágót, répazúzókat, répavágó-28 Műszaki nagyjaink I. 433
