Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
a vetés folyamán a fordulónál nem sikerült egyetlen mozdulattal kikapcsolni működésükből a fogaskerekeket és megemelni a vasakat. Emellett a szekrények sem voltak állíthatók. Az 1866. évi bécsi kiállításon szereplő vetőgépek kezelését elég általánosságban a körülményesség jellemezte. (Clayton, Hofherr, Rapp, Speiser, Zimmermann, Siederoleben, Mackean). A vetőgépek szerkezetének megjavítására irányuló törekvésekkel természetszerűleg találkozunk a Kühne— Ludwig mezőgazdasági gépgyárban is. Ezt bizonyítja egy részletes műszaki leírás, mely szerint a javított vetőgépeknél egy beállító csavar, keresztfogantyú és egy záró sarokemelő, továbbá egy húzórúd segítségével egy időben volt megoldható a fogaskerekek kikapcsolása, a vasak és a szekrények megemelése [26]. Hogy azonban a gyakorlatban mindez mikor és hogyan valósult meg, az a rendelkezésre álló forrásanyagból nem tűnik ki. Részletes összesítés maradt fenn viszont az 1866. évi bécsi kiállításra kivitt eszközökről és gépekről. Eszerint kb. 18 fajta ekét, boronákat, gyűrűs hengereket, vetőgépeket (vierreichige Kapselsáemaschinen), Howard cikk-cakk boronákat, Bentall-féle szecskavágó gépet és Richmond mintájú, járgányhoz való szecskavágó gépet állítottak ki. Az ekék ára 17 — 54 forint volt, a boronáké 22,40—40 forint. A négysoros vetőgépeket 105,50 forintért adták. Vittek ki angol kézi vajköpiilő gépet, rosta nélküli, négylovas járgánnyal működő cséplőgépet, végül Barett rendszere szerinti verőléces cséplőt. A négylovas járgányt 230 forintért árusították [27]. A vállalkozás pénzforgalma — a legrégibb pénztárkönyvek tanúsága szerint — szemmel láthatóan 1866 óta mutat emelkedő irányzatot. A társtulajdonosok ez időtől kezdve nagyobb összegeket is ki tudtak már venni a nyereségből. Az 1864. és 1865. esztendőben jóformán csak a háztartásukhoz elengedhetetlenül szükséges heti 15 forintot vették igénybe, ami alig valamivel volt több egy munkás átlagos heti kereseténél, 1866 óta azonban rövid néhány év leforgása alatt a befektetett álló és forgótőke többszörösét tették zsebre. 1863—1869 között Ludwig összesen 19 778, 75 forintot, Kühne ugyanez idő alatt 18 691,25 forintot kapott. A befektetett különböző nagyságú tőkék alapján Ludwignak még kb. 1400 forint járt volna. Ezt az összeget a jelek szerint csak a később tárgyalandó végkielégítése idején kapta meg [28]. A Kühne—Ludwig korszakban megkezdődő terjeszkedésnek egyik jelét kell látnunk abban is, hogy a cég 1864. december 12-én aláírt egy szerződést, mely szerint évi 475 forintért 1865. március 31-től három évre bérbe veszi a Kolinczky örökösöknek a mosoni Új utca 298. szám alatt levő házát. Volt itt 4 utcai és 6 udvari raktár, istálló és házmester lakás. A bérletet végül is 1870. szeptember 29-ig fenntartották [29], 1868-ban Kühne Ede eljegyezte, majd feleségül vette Winter Károly mosoni gabonakereskedő és földbirtokos leányát, Annát [30]. Házassága révén anyagi bázisa megerősödött. Ebben a helyzetben került sor a társtulajdonosok által megvásárolt gépgyár eddigi tulajdonjogi formájának megváltoztatására és az üzem egyéni birtokba vételére. A dolog korántsem ment olyan simán, mint ahogyan első pillanatra gondolnánk. Hosszú ideig 427
