Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Sárközi Zoltán: Kühne Ede
Kühne Ede, a magyar mezőgazdasági gépgyártás megteremtője. Kühne Ede A magyarországi ipari úttörők sorában érdemleges hely illeti meg Kühne Edét. Pályafutása tipikusan szemlélteti a külföldről hozzánk került, idegen származású, magasabb gyakorlati és tudományos-műszaki felkészültséggel rendelkező férfinek a hazai körülmények közt kedvező módon kibontakozó, eredményekben gazdag életét. Hogy mezőgazdasági gépgyártásunk helyzete egy- és más vonatkozásban szerencsés módon alakult, többek közt annak a véletlennek (objektív értelemben) is köszönhető, amely Kühne Edét magyar földre hozta. Hazai gépgyártásunk kifejlődésének nagy akadálya volt ugyanis a tőkefelhalmozás elégtelensége, a fejletlen hitelrendszer, a nehézkes vasúti szállítás és a belföldi piac korlátozott napi szükségletén túlmenően a megfelelő műszaki képzettségű emberek hiánya. Ilyen körülmények közt főleg csak azok a vállalatok tudtak eredményeket felmutatni, melyeknek tulajdonosai külföldön szerezték meg műszaki ismereteiket, vagy pedig külföldről jött technikusokkal és szakmunkásokkal társultak [1], Ilyen külföldről jött fiatalember volt Kühne Ede is. 1839. május 16-án született Hamburgban. Atyja, aki szintén az Ede személynevet viselte, mint Magdeburgból származó kereskedő, egyik alapítója volt a ,,Gussstahlfabrik von Mayer und Kühne” elnevezésű, 1842-ben alakult, később 1854-ben „Bochumer Verein für Bergbau und Gussstahlfabrikation” néven részvénytársasággá szerveződő, világhírűvé vált acélgyárnak [2]. A Bochumer Verein a Krupp Művek mögött Németország legnagyobb acélgyára lett. Kétes dicsősége, hogy 1846-ban itt készült el az első acélágyú, továbbá itt alkalmazták az első acélöntésű idomtömböket [3]. A gyáralapító Rajna-Westfália vidéki család az ifjú Kühne Edét Kölnben gondosan neveltette mindaddig, míg atyja acélöntési kísérletekre el nem pazarolta hatalmas vagyonát. A családi körülmények okozta változások miatt a fiatal ember 18 éves korában kénytelen volt tanulmányait megszakítani és mint műszaki rajzoló a berlini Schwartzkopf-féle vasöntöde és gépgyárban állást vállalni. 1860. november 1-től 1862. március 1-ig dolgozott e gyár technikai irodájában. Mint szorgalmas és törekvő munkaerő magaviseletével és megbízhatóságával kiérdemelte a tulajdonos megelégedését, aki ezért az 1862. 421
