Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Zénó: Dr. Vidéky Emil

mány első legjellemzőbb oldalának másolatát mellékelten közöljük (1. ábra.) Külön is felhívjuk a figyelmet e cikk rendkívül áttekinthető, modern ábráira. A világon kevesen gondolják vagy tudják, hogy a mai megszokott, felületi feszültségre végrehajtott fogaskerék-méretezés első elindítója éppen ez a cikk volt, amelyet jóval később, 1926-ban Maag a már fent idézett mondattal ismert el: ,,Die Entwicklung der Zahnräderberechnung in der Praxis im grossen und ganzen sich nach Ihren Grundsätzen vollzogen hat”.

Hasonlóképpen kedvező volt a svájci H. Riklivel a Z. VDI-ben folyt polemizálása [7].

Külön ki kell emelni két kötetes fogaskerék könyvét, amely hosszú időn át kútfője volt a hazai fogaskerék szakembereknek. Herrmann Miksa 1924-ben megjelent „Gépelemek” című tankönyve (2), majd később Vörös, Szeniczei és Botka munkáiban is találunk e munkára hivatkozást (1), (5), (11).

Az 1924-ben közzétett homogenitási kísérletei és a golyóscsapágyakról szóló külföldi előadása (2. ábra) után 1926-tól küzdve ismét a fogaskerekek kérdéseivel foglalkozik, amelynek egyik állomása az 1926-ban közzétett Bach-féle fogaskerékméretezésről írt bírálata, továbbá a Maag, ill. Ganz-gyári szakértői munka terméke, az 1933-ban angol nyelven (3. ábra) közzétett Hungária-íog&7Ás [37]. E fogaz ásról Botka Imre oki. gépészmérnök „Fogaskerékpárok elmélete és tervezése” című készülő könyvében a következőket írja : „ Vidéky 1933-ban és 1937-ben publikálta fogazási rendszerét és geometriai méretezési eljárását, majd 1939-ben közzétette a Hungária-fogazás táblázatait a0 = 15°- és 20°-ra. Az alámetszési határfogszámnál kisebb fogszámú kerekekre az alámetszési „teljes helyesbítés” felét használja, ha a tengelytáv nincs megadva; adott tengelytávhoz azonban megengedi a kapcsolószámmal korlátozott nagyobb kapcsolószögek használatát, és ilyenkor a profileltolások összegét a fogszámokkal fordított arányban osztja fel. Ha mindkét kerék fogszáma nagyobb az alámetszési határfogszámnál, akkor elemi (Willis-féle) fogazást javasol”.

A Hungária-fogazás számítását a magyar Ganz-gyár használta és a hajtóművek fogaskerekeinek jó üzemi tulajdonságai, hosszabb élettartamuk nyújtották az elmélet gyakorlati bizonyítását. A siker tehát hazai szempontból, agyáron belül teljes volt. Nemzetközi szempontból már nem volt ilyen kedvező a helyzet. Amikor Vidékyt nem sokkal halála előtt megkérdezték, miért nem publikálta számítási eljárását már 1933 előtt, elmondta, hogy fogazásszámítási rendszerét két külföldi gyárnak is felajánlotta, azok elismerték rendszerének előnyeit, használhatóságát, de anyagi érdekeik miatt nem kívánták átvenni, ellenben nagyobb összeget kínáltak fel a szerzőnek, ha fogazási számítási rendszerét nem publikálja. Vidéky ezeket az ajánlatokat nem fogadta el, hanem saját költségén, maga adta ki fogazásrendszeréről készített dolgozatát először angol (1933), majd magyar (1937) nyelven [37, 40].

Más csalódás is érte Vidékyt, mégpedig E. Buckingham könyvének 1937-ben történt újabb kiadása után. Mivel itt nem található hivatkozás sem Vidéky német, sem angol nyelvű dolgozataira, Buckingham könyvének olvasója akarat-386