Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
műhelyt bombatámadás elpusztította és evvel meg is szűnt a háború alatt egyébként nagy foglalkoztatást jelentő vashordógyártás. A gyár egyébként csak üveg- és kisebb épületkárokat szenvedett. A pesti oldal felszabadítása után a győzelmes Vörös Hadsereg a gyárat traktorjavító műhely céljára vette igénybe és a jelentkező dolgozókkal azonnal üzembehelyezte. A gyors üzembehelyezés elsősorban azért volt lehetséges, mert a gyár energiaforrását képező gőzturbina szabályozó szelepét, amelyet néhány héttel azelőtt a német parancsnokság az üzem megbénítására szemelt ki és kivonulásakor magával is vitt, a gyárvezetőség időközben titokban elkészítette és elrejtette és azt csak be kellett szerelni, hogy a turbina azonnal megindulhasson. Ezután még több hónapba telt, amíg a dolgozók nagy része munkahelyeire visszatért és a rendes gyári üzem újra megindulhatott. Öt hónappal a felszabadulás és néhány nappal a szovjet járműjavítási parancsnokság kivonulása után a gyárat súlyos elemi csapás érte. 1945. augusztus 31-én, amikor a gyár már ismét teljes üzemmel dolgozott, a legértékesebb műhelyek tetői ismeretlen okból keletkezett tűzvész áldozatai lettek. A katasztrófa két emberáldozatot is követelt. Sok időbe telt, amíg a gyár összes dolgozói áldozatkész munkájának segítségével most már korszerű, éghetetlen tetők alatt ismét üzembe állhatott. A háború megszűnése és a belpolitikai és gazdasági viszonyok gyökeres megváltozása következtében a rendelések struktúrája is teljesen megváltozott. Eleinte főleg jóvátételi munkákra, esztergagépekre, nagy turbina-öntvényekre, félstabil gőzgépek, nagyobb és kisebb hajógőzgépek és vegyipari készülékek gyártására vonatkozó megbízásokból, valamint a más ipartelepeken háborús kárt szenvedett különböző gépek, főleg gőzturbinák újjáépítéséből, illetve javításából állott. A magyar gyáripar teljes államosításakor, 1948. március 26-án, Láng Gusztávot is felmentették vezérigazgatói tiszte alól és nyugdíjazták. A Láng-gyár és ezzel együtt a magyar gépipar fennmaradását és fejlődését a legválságosabb időkben is előmozdító tevékenysége, mindig csak az igazságot és a méltányosságot kereső egyénisége miatt a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete az 1936-ban megüresedett elnöki székébe Láng Gusztávot választotta meg. Ezt a posztot csak akkor hagyta el, amikor az 1944. év második felében bekövetkezett — és felfogásával merőben ellentétes — viszonyok erre kényszerítették. A Gyáriparosok Országos Egyesületének egyik alelnöke és a Magyar Nemzeti Bank főtanácsának is egy ideig tagja volt. Atyjához hasonlóan igen egyszerű életet élt, a szórakozást, a feltűnést, a nyilvános szereplést ugyanúgy kerülte. Életét majdnem egészében a gyárnak és családjának szentelte, de a mezőgazdaság iránti szeretetének hatása alatt még az első világháború előtt földbirtokot szerzett és szabad idejében elsősorban állataiban lelte kedvét. Jó emberismerő volt, legközelebbi munkatársait kitűnően tudta megválasztani és ha jellemükről, tudásukról és teljesítményeikről egyszer meggyőző286