Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
a háromból lett egyetlen gyár minél hamarabb és eredményesebben együttműködhessék. A legsürgősebben a különböző öbű tüzérségi lövedékhüvelyek gyártását kellett megszervezni. A hüvelyek sajtolására korszerű, külföldi származású hidraulikus présberendezés létesült, a megmunkálásukra szolgáló szerszámgépeket pedig a sürgősség miatt magának a gyárnak kellett megszerkesztenie és elkészítenie. A gyár üzemmérnökei ehhez egyszerű, egycélú eszterga-, fúró- és marógépeket fejlesztettek ki, amelyekkel a saját szükségletek mellett más gyárak százakra menő szerszámgép-szükségleteit is ki tudták elégíteni. A szerszámgépgyártásban ekkor szerzett tapasztalatok tették lehetővé azt, hogy az akkor létesülő Magyar Agyúgyár összes ágyúcső-esztergagépeit itt rendeljék meg. Nehéz és céltalan lenne a háború alatt készülő nagymennyiségű különböző gyártmányt felsorolni és csak annyit jegyzünk meg, hogy a gyár az első világháború alatt érte el addigi maximális gyártási kapacitását és legnagyobb dolgozó létszámát is kb. 1700 fővel. Az első világháború ismert, különösen hazánk területe gazdasági (és politikai) ' szétdarabolásának súlyos következményei újból nehéz feladatok elé állították a gyárat. Az ország elszegényedésével együttjáró nehéz helyzetből csak szívós munkával, az eddigi gyártmányoknak megváltozott értékesítési lehetőségét szem előtt tartó továbbfejlesztésével, szokatlan idénymunkákkal (pl. Jugoszlávia számára a háborúban sérült kés kény vág ányú vasúti mozdonyok főjavításának felvételével) és csak az aszketizmussal határos minden irányban való takarékossággal tudott igen lassan kijutni. Elsősorban a gőzturbina gyártás volt az, ami a gyárat e válságos helyzetből kisegítette. Budapest Főváros, az ipar talpraállítása szándékával, megállás nélkül folytatta az egyes közüzemeknek már a háború alatt megkezdett bővítését és korszerűsítését és ennek keretében juttatta a Láng-gyárat a korábban már említett nagy gőzturbina rendelésekhez. Később ezt nagy dieselmotor-rendelések is követték. Most mutatkozott meg teljességében az 1915. évi fúzió előrelátott eredménye. Nem volt már olyan, az egyedi gépgyártáshoz tartozó ipari ágazat, melynek gépeit illetve ipari berendezését akár saját tervezés, akár a rendelő által szolgáltatott tervek alapján ne tudták volna a gyárban előállítani. Ez elsősorban az Eisele-gyárban már 1876-ban megkezdett és csúcspontját e század 10-es éveiben elért gőzkazángyártás felélesztésére és továbbfejlesztésére vonatkozott. Az onnan átvett szerkesztési és gyártási tapasztalatok alapján korszerűsített új kazánszerkezetek keletkeztek és lehetővé tették, hogy a gyár most már a gőzerőművek teljes gőzrészét kompletten — kazánt, turbinát vagy gőzgépet — együtt tudja szállítani. E fejlesztési folyamat jelentős eredménye volt a megkívánt egyre nagyobb gőzteljesítmények számára való szénportüzelésű és nagy túlhevítésű besugárzott gőzkazán alkalmassá tétele hazai szenek felhasználására. E téren a gyár úttörő munkát végzett és megnyitotta a sorát ilyen, 50 t-nál nagyobb órán284
