Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv
igen szerették, ami abban is megnyilvánult, hogy fiaikat legszívesebben a gyárba hozták tanulónak. Ennek következtében nem volt ritkaság, hogy munkásdinasztiák, nagyapa, apa és fiú dolgoztak együtt, és ennek hatására olyan kitűnő gyári szellem fejlődött ki, amely a minőségi egyedi gyártáshoz majdnem nélkülözhetetlen harmonikus összműködést eredményezte. Végrendeletében egy-egy létesítendő munkás- és tisztiviselői segélyalapra 100 000—100 000 koronát hagyományozott. Alapító tagja és később alelnöke volt a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének. Eredményes közgazdasági tevékenységének az elismeréseképpen a király a Vaskorona Renddel tüntette ki, a Főváros Tanácsa pedig a gyár déli határát képező utcát Láng László utcának nevezte le. (Ma Turbina-utca.) Szerény, egyszerű életet élt, kerülte a nyilvános szereplést és ünnepeltetést, gyárán, családján, legszűkebb baráti körén és fenti egyesületen kívül más nem érdekelte, minden idejét ezeknek szentelte. Láng Gusztávra, atyja halála után súlyos gondok és feladatok vártak. A háború már 1912-ben előrevetette árnyékát, ami új rendelések kimaradásában és a gyár foglalkoztatottságának csökkenésében jelentkezett. A hadüzenetet követő 1914 augusztus 1-i mozgósítás következtében pedig a gyár üzeme majdnem teljesen megbénult. A dolgozók fele a vezérigazgatóval együtt bevonult, az itthonmaradottak számára való munka tovább csökkent. Láng Gusztávot — korára való tekintettel — a katonai szolgálat alól utóbb felmentették s így hozzáláthatott a gyárnak a hadianyaggyártásba való bekapcsolásához. Miután az Osztrák — Magyar Monarchia közös hadügyminisztériuma ebben a vonatkozásban a magyar magánipart mindig mostohán kezelte, ebben a vonatkozásban a mozgósítási terv nem intézkedett, s a magyar gyárak legtöbbje, így a Láng-gyár is ebből a szempontból teljesen készületlen volt. Sok fáradságába került Láng Gusztávnak, míg sikerült hadirendelést kapnia és a gyárat erre állíthatta át. A frontokról felmentés után hazahívott és az onnan hazaszállingózó dolgozók fokozatos munkába állításával, még a régi, egyelőre erre a célra kevéssé alkalmas szerszámpégeken a tüzérségi lövedékhüvely-gyártás 1914 végén megindult. Sajnos, a bevonultak közül akkor már többen elestek vagy fogságban voltak. A tüzérségi lövedékhüvelyekre és más egyéb hadianyagokra és berendezésekre való sürgős megbízások a súlyos utánpótlási helyzet felismerése után most már akkora mennyiségben futottak be, hogy gyártásukra a megkívánt nagy mennyiségben és rövid szállítási idő alatt a Láng-gyár elégtelennek bizonyult. Egyesítés a Hazai Gépgyárral Ekkor hajtotta végre Láng Gusztáv azt a hatalmas tranzakciót, amelynek szükségességét és célszerűségét atyjával együtt már a korábbi béke-években megérezte; osztrák gépgyári érdekcsoportok közreműködésével az Eisele 282
