Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv

ahol az akkori világkiállításon képviselte a céget. Ez alkalommal ismerkedett meg azzal az óriási fejlődéssel, amely az erőgépek területén a tizenkilencedik század utolsó éveiben bekövetkezett, ekkor váltak ugyanis hosszú fejlesztési munka után, a gőzturbina, a dieselmotor és a nagy gázgép, megbízható, üzem­biztos és a hagyományos dugattyús gőzgépnél gazdaságosabb erőgépekké. A két Láng ekkor jutott arra a meggyőződésre, hogy ezek gyártására kell áttérniök, ha üzemüknek a magyar gépiparban betöltött vezető szerepét a jövőben is biztosítani akarják. Az 1883 — 84 évben a svéd de Laval és az angol Parsons által majdnem egy­­időben feltalált akciós, illetve reakciós gőzturbina a századfordulóig olyan fej­lődésen ment keresztül, hogy az addig egyeduralkodó gőzgép sikeres verseny­társává válhatott. Az előbbivel szemben számos előnye volt: ide-oda mozgó részek nélküli egyenletes, gyors forgás, azonos teljesítmény mellett sokkal kisebb tömeg és ezáltal kisebb fajlagos helyszükséglet, mindezek következté­ben viszonylagosan olcsóbb beruházási költség és nem utolsósorban az egység­teljesítményének majdnem korlátlan növelési lehetőségei. Mindezek a tulaj­donságok tették alkalmassá forgó munkagépek közvetlen hajtására, különösen a gvorsforgású, 1500 és 3000 percfordulatú villamos turbógenerátorok hajtá­sára, amelyek igen hamar az óriási ütemben bővülő vagy újonnan létesülő n így villamos gőzerőművek majdnem kizárólagos áramfejlesztő gépeivé váltak 18» 6. ábra 10 000 lóerős (7 000 kW-os) Zoelly-gőzturbinák az 1911. évből 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom