Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv

3. ábra

1180 lóerős triplex álló gőzgép 1904

A gőzgépgyártás felfejlődésének igazi hőskora az 1880. és 1895. évek közötti 15 évre esik. Az ebben az időben készülő gépek nagyobb ára kéthengeres, kétszeres expanziójú, kondenzációs kivitelben készültek, és elsősorban malmok és a magyar vasművek és bányák különleges igényeinek (fix forgás-irányú, vagy reverzálható hengersor hajtógépek, kohófúvó gépek, aknaszállító gépek és hasonlók) kielégítésére szolgáltak (2. ábra). Teljesítményük már kb. 1200 lóerőig terjedt, de volt közöttük (1884-ben) egy 2460 lóerő teljesítményű hengersor-hajtó iker-gép is. A kétszeres expanziójú kéthengeres fekvőgépek egymás melletti vagy egymás mögötti hengerelrendezésben két forgattyús, illetve egyforgattyús (tandem) kivitelben készültek. A gőzgép-építés általános fejlődése a nagyobb gépeknél a jobb gőzfogyasztást jelentő háromszoros (triplex) expanziót hozta magával. A fejlődés munkájában, sok külföldi gyárat megelőzve, Láng is kivette a részét, már 1888-ban egy 520 lóerejű, háromforgattyús, egymásmelletti henger-elrendezésű triplex gépet szállított, amit a további évek során sok, 2500 lóerősig terjedő triplex gép szállítása követett (3 ábra). A 80-as évek végén kezdett hazánkban is jelentkezni a nyugati államokban kifejlődőben levő villamos világítás és erőátvitel hatása, amely tökéletes szabályozású kis egyenlőtlen-1

269