Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc

korában is, a kágos szenvedélyek teljes hiánya — mindazt a szépet és jót, amit családjának adhatott, csak növelte. Ezzel kapcsolatban lényének aktivitására é' módszerességére jellemzésül emlitem meg, hogy 64 éves korában Szentendre közelében gyümölcsöst telepített — előzetes gondos talajjavítás alapján, majd szakkönyvek alapos tanulmányozása után, mintaszerűen.

*

Szerény ez az emlékezés Zámor Ferenc nagy alkotó egyéniségéhez képest s tahin írója se hivatott erre. De már korábban kifejezést adtak elismerésüknek é- nagyra becsülés ü kne k a ..Ganz-család” tagjai, amikor 40 éves jubileuma alka Imával a munkatársai, beosztottjai egy domborművel lepték meg, melyen a foldgömböt körülfutó Ganz-motorkocsi szimbolizálja működésének eredményeit. Mert ismerik nevét a nagyvilág sok táján s illő, hogy hazánkban is ismerje nevét és működését a fiatalabb nemzedék. Aminthogy ő is magáévá tette a Ganz-gyár egykori vezérigazgatójának. Mechwart Andrásnak tanítását: ..Korán fel kell készülni a jövőben jelentkező szükségletekre, hogy azokat minél kisebb versennyel szemben minél nagyobb eredménnyel elégíthessük ki. Persze jó szem és érzék kell ahhoz, hogy a „jövőben jelentkező szükségletet'1 idejében meglássuk. Ez a tehetség megvolt Zámor Ferencben, aki meg tudta győzni elgondolásairól a gyár többi vezetőjét is. Sok külföldi nagy gyárnál előbb látta meg ugyanis a motorkocsigyártásban rejlő nagy lehetőségeket és megszervezte ezek kiaknázását. — Emlékét akkor őrizzük meg méltóan, ha sokoldalú tudásának, nagy energiájának tanulságait magunkévá téve igyekszünk a mélyre nyúló tudás alapján fáradságot nem ismerve dolgozni a nekünk jutó munkaterületen.

Külön köszönetét mondok ezen a helyen is Zámor Ferenc özvegyétiek, leányának, mérnök-unokájának, akik az adatok bőségével, az emlékek felidézésével e megemlékezés írójának értékes támogatást adtak.

17 Műszaki nagyjaink I.

257