Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc
meg nem alkuvó volt. Sem magánál, sem munkatársainál nem engedte meg a félmegoldásokat, a fele úton való megállást. Ennek ellenére tárgyalásoknál tudott visszavonulni és hallgatni, amikor kellett, de mindig kész volt — ha a g vár érdeke éppen ezt kívánta — a végtelenségig szívósan kitartani álláspontja mellett. Legtöbbször megtalálta a módot arra. hogy a tárgyaló partnere úgy tegye magáévá Zárnor gondolatát, mintha az eredetileg is az övé lett volna. — Talán azt írhatom róla. hogy mindezek ellenére öntudatosan, sőt önérzetesen 'zerény volt. Sokszor eljutott addig a határig, amikor ,.a szerénység már ^őg”, de ezt a határt alia lépte át. Ezért-e, vagy nagy elfoglaltsága miatt-e ? úgvnevezett egyesületi életet nem élt.* A nyilvánosság, a műszaki fórumok számára előadásokat nem tartott. Meggyőző ,,előadásait" a választott szakétül erek által körülült zöldasztal mellett tartotta. (Egyszer volt tervbe véve, hogy egy három részű előadásnak első részét — ,,Ganz sínautóbuszok és motorkocsik'’ címmel — a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben 1937-ben elmondja, de i véletlenek összjátékából éppen akkor volt Egyiptomban egy üzletszerza úton s a szépen, gondosan összeállított előadásának szövegét e sorok írója olvasta fel. ) Ez a magatartása bizonyos visszahúzódást jelentett és valószínűiéi; ezért — mert egyébként már régen megérdemelte volna — csak a 40 éves szolgálati jubileumára kapott igen magas kormánykitüntetést „40 évi ugyanazon vállalatnál töltött hosszú idő alatt a hazai gépipar fejlesztése körül -zerzett érdemei’’ elismeréséül. Ezt megelőzően éveken át volt a ,,Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság” tagja, ami akkor szintén kitüntetésszámba ment, sőt külön címmel is járt. Ez volt lelki-testi alkata a külső felek felé. Xem közömbös — különösen az újabb generáció felé — hogy milyen volt feljebbvalóival, munkatársaival, beosztottjaival. Felfelé sohase hajolt meg, de tisztelte a ..főnök*’-őket. viszont jogtalan előnyöket sohase várt tőlük, sose „könyökölt” ezekért. Jellemző, hogy feljebbbalóival a gyáron, illetve a hivatalos tárgyalásokon kívül, úgyszólván sohase találkozott. Ismétlem; viselkedése mindig tisztelettudó és korrekt volt felfelé, de a maga igazát nem hagyta tekintélyi elvből félretenni vagy elnyomni. Ezért sokszor nyakasnak tartották, de a későbbi események majdnem mindig őt igazolták. Munkatársai — a nagy gyár egyéb szerveinek vezetői — közül alig egy-két emberrel tartott fenn magánbarátsági viszonyt. Szabad és független akart maradni véleményei, elhatározásai szempontjából úgy, hogy az objektív igazság erejével érje el a gyárban terveinek megvalósítását. Viszont ebben a vonatkozásban sokszor túlérzékeny volt s ezért kissé egyedülálló maradt a lelki kapcsolatok terén is. Beosztottjai nagy tisztelettel vették körül és az „olykor Homeros is alszik” esetekből nem tágították a kisebb hiba okozta rést. Kifelé, befelé mögötte áll* Kivételként a gyári dolgozók Hitelszövetkezetének elnökségét elvállalta, hogy irányító munkájával segítse kispénzű munkatársait a házhelyszerzésben. 255
