Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
annak, hogy bár több életrajzi lexikon és bibliográfia közli „összes műveinek” állítólagos jegyzékét, a Szinnyei által közreadott és legteljesebb — 66 címet tartalmazó — jegyzékhez is már eddig is újabb 8 nyomtatott mű, valamint néhány kézirat és folyóiratcikk adatát sikerült összegyűjtenünk, részben az anyagot helyszínen tanulmányozó kutatók segítségével, részben a különböző tudománytörténeti munkák adatai alapján. Nagyon valószínű, hogy ezeken az „újonnan felfedezett” munkákon kívül is még jónéhány Segner tanulmány lappang különböző könyvtárakban a kolligátumokban és a folyóiratokban. Az azonban valószínű, hogy az eddig összegyűjtött s közvetlenül, vagy legalábbis közvetve megismert anyag is elegendő ahhoz, hogy Segner munkásságáról megfelelő képet alkothassunk. Eddig igen kevéssé méltatott tankönyveinek legjelentősebb módszertani újítása a fizikai kérdések kétoldalú — deduktív ésempirikus — megközelítése: a fizikaoktatás matematikai alapjainak következetes előtérbe állítása és a minden ismeretszerzés kiindulópontjának tekintett kísérletezés, szemléltető bemutatás széleskörű alkalmazása. Különösen időszerűvé teszi Segner didaktikai nézeteit, hogy belőlük a XVIII. század oktatási reformtörekvéseinek egyik korai és figyelemre méltó képviselőjét ismerhetjük meg. A XVIII. század tudományos forradalma ugyanis a mai helyzethez sokban hasonló oktatási problémákat vetett fel: a rohamos fejlődés szükségessé tette a társadalom felhalmozódott ismeretanyagának felülvizsgálását, szelektálását és a korszerűnek talált ismeretanyag átadására újabb és eredményesebb módszerek keresését, ill. kialakítását. „Kezdettől fogva, mióta az egyetemen oktatok — írja hallei előadásainak említett programjában — célom volt, hogy . . . gondosan felülvizsgáljam azt, amit a hallgatóknak előadhatok ... és a téveszméket mellőzzem . . . Keresni fogom a felesleges anyag kiküszöbölésének lehetőségét és arra fogok törekedni, hogy azokat, akiket a tudásszomj hozzám vezetett, minél rövidebb úton célhoz juttassam . . .” [60] Didaktikai céljáta minél eredményesebb és ökonomikusabb tanulmányi munkát — az anyag logikus felépítése, didaktikailag indokolt sorrendje mellett az általánosabb jellegű matematikai bizonyítások és a konkrét szemléltető kísérletek együttes alkalmazásával kívánta elérni: „A természettan bizonvítékai — mondja több kiadást megért fizikakönyvének előszavában — elsősorban geometriaiak és boldogok lennének a tanárok, ha soha nem lenne más hallgatójuk, mint olyanok, akik a természet e kulcsa felett rendelkeznek. . . . manapság azonban ezt nem lehet remélni . . „. . . arra fogok törekedni, hogy egyetlen főbb tételt se említsek anélkül, hogy kísérlettel meg ne erősíteném, és általában mindent, amennyire ez lehetséges, szemmel láthatóvá ne tegyek . . .” [40], Idézett hallei programja azonban nemcsak módszertani szemponttól figyelemre méltó, hanem azért is, mert megismerhetjük belőle előadásainak szerteágazó anyagát, láthatjuk, hogy abban az időben még a leghíresebb egyetemek 20
