Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Baránszky-Jób Imre: Zámor Ferenc

másodszor a munkát a Ganz-gyárban. 1904. április 22-én kapta meg az ideiglenes és 1905. május 27-én a végleges kinevezését, — ezt már havi 230 (aranykorona fizetéssel.

1905-ben nősült meg, feleségül vévén Rédey Erzsébetet, akivel boldog házasságban töltötte élete többi éveit, szeretettel és gondosan nevelve egyetlen gyermeküket, Magdát.

Ganz-gyári pályája szakadatlan felfelé ívelést mutat. Mielőtt ő vette volna kezébe a vagon szerkesztés ügyeit, ezen a téren a szellemi és a gyártó munka kevés elméleti alapon nyugodott. A jó mesteremberek, a tapasztalat, az üzleti szellem volt a szakma alapja. Zámor Ferenc és néhány társa kezdték a vagontervezés és szerkesztés elméleti vonatkozásait kutatni és érvényre juttatni hazánkban. Felkészültségére jellemző, hogy már 1903-ban Wienbe küldte ki a gyár egy különleges gőzmotorkoesi tanulmányozására. — Az 1906. év jelentős fordulatot hozott : a gyár vezérigazgatósága áttelepedett a budai Törzsgyárból a Kőbányai úti Vagongyárba s — mint ilyenkor szokás — átszervezést, a vezetőségben felfrissítést hajtott végre. Az egykori főnök, Jäger Móric nyugalomba vonult, a volt helyettese igazgató lett és Zámor Ferencet alig négy évi gyári munka után a vagonszerkesztés főnökévé nevezték ki. 1910-ben kapta meg az akkor nagyjelentőségű főmérnöki címet.

Élete ekkor már szakadatlan munka volt. Mint említettem, a vagongyártást mindinkább elméleti alapokra kellett helyezni. A vasutak és az utasok növekvő igényei — mind a sebesség, mind a kényelem s ezekkel együtt az üzembiztonság tekintetében — , a külföldi piacokon kialakult erős verseny, az anvagtakarékosság jelentkező követelményei parancsolóan írták elő az új tervezési és gyártási módszereket, az önálló utakon járást.

Ennek a periódusnak nevezetesebb új gyártmányai: A már 13 m forgócsaptávolságú négytengelyű személykocsik, az ABar sorozatú kocsik forgóvázai — keresztirányban elcsúszó, lemezes rugóval, középhelyén tartott forgótányér, rugózott görgős csúszópofák —, a Dar sorozatú poggyászkocsik forgóvázai — hosszirányban elhelyezett lemezes himbarugó —, melyek a későbbi Zechmeister-féle forgóvázak, sőt a világhírűvé lett görlitzi forgóvázak őseinek tekinthetők a 9.3 m tengelytávú még ma is fővonali szolgálatot teljesítő 2-teng. személykocsik; a Westinghouse gyorsfékkel felszerelt gyümölcsszállító kocsik; 1912-ben az első 20-tonnás szénszállító kocsik; a Wagons Lits-nek szállított étkező- és hálókocsik; a közúti villamos vasutaknak készített járművek stb. Külön említem meg a máig is a magyar vasúti kocsipark büszkeségeit, az 1908 — 09-ben szállított 40 tonna hordképességű, 6-tengelyű önürítő ,, Talbot”-kocsi kát, az 1911-ben épített 8-tengelvű 60-tonnás kocsikat, melyeken mindnél Zámor Ferenc találékony szakértői vezető szerepét találhatjuk meg. Ha ehhez hozzávesszük a gőz- és benzinmotoros kocsikat, képet kaphatunk sokoldalú és eredményes működésének jellegzetességeiről.

Több külföldi útra is kiküldte a gyár, többek között 1909. őszén a vasúti kísérleti kocsi ügyében egy európai tanulmányútra, melyen München, Berlin,

244