Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Terplán Zenó: Dr. Pattantyús Ábrahám Géza

a szovjet Csudakov példája nyomán — az 1960 óta megjelent „Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve”, melynek szerkesztését még ő kezdte meg,

1954-ben róla kapta nevét. Ő szerkesztette a Mérnöki Továbbképző' Intézet kiadványai közül a gépészeti jellegűeket 1941 — 1949 között; a Műegyetemi Közlemények c. idegennyelvű kiadvány egyik szerkesztó'je volt 1947-től 1949-ig, majd ő szerkesztette tanszékének közleményeit 1949-től haláláig. E tevékenységével is egész mérnökgenerációkat nevelt műszaki szakírókká.

Az egyetemi tanári pályafutása során a már említett „Gépelemek” előadáson kívül leginkább az „Emelőgépek és szállítóberendezések” (1918— 1953), a „Vízgépek” (1930 — 1956) és az „Általános géptan” (1930—1956) elnevezésű tantárgyakat adta elő. Mindhárom tárgykörben önálló „iskolát” alkotott, amelyeket könyvei alapoztak meg, nagyszerű rajzokkal felépített előadásai adtak tovább, majd a munkatársai közül kiemelt tíz műszaki egyetemi tanár folytatott és fejleszt ma is tovább. Mint először nem kötelező tantárgyakat a „Műszaki mérések elemei” és a „Vízerőművek” címűeket ő vezette be. De nagyszerű munkát végzett előadásaival a Mérnöki Továbbképző Intézetben, a különböző tudományos egyesületekben is. Az adott témában mindig újat vagy legalább is újszerűt adott elő. Bárhol hirdették előadását, népszerűsége mindig nagyszámú hallgatóságot vonzott.

Egyetemi tanársága előtt, mint tervező gépész- és villamosmérnök tűnt ki. Számos kisebb magyar város és község villamosítása az ő nevéhez fűződik (Jánosháza, Izsák, Sümeg, Csabrendek, Ózd-Nádas, Tatatóváros stb.). Több szabadalma jelent meg (sebességmérő és regisztráló, a négyütemű rotációs motor vezédőszerkezete, a Pattantyús —Mazalán-féle vízemelő kos). Sokat foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával, számtalan személy-, teherfelvonót, vitlát és darut tervezett, majd vezette ezek gyártását (Országház, lillafüredi Palotaszálló, ferencvárosi kikötő, stb.). Egyetemi tanársága idején főleg öntöző szivattyútelepekről (Hódmezővárásárhely, Tiszakeszi, Tiszalök, Tiszaörvény), és MÁVAG, ill. Ganz-gyár szivattyúiról készített szakvéleményeket, kutatásokat végzett vízemelő koson, légnyomásos mamut-szivattyún, vízsugárszivattyún, foglalkozott szivattyú kisminta mérésekkel, kavitációs méréssel, pneumatikus szállítással, turbina szivócsövek kialakításával és azok méréseivel, s ugyanakkor évekig volt Budapesten felvonószakértő.

Amihez hozzányúlt, abban sikereket ért el. Sikereinek titka ragyogó emberi tulajdonságaiban rejlett. Embertársai, különösen tanítványai iránt érzett szeretete, szívós akaratereje és kitartása, törhetetlen munkabírása, fáradságot nem ismerő odaadása, de legfőképpen meleg emberi szíve és optimizmusa voltak azok a tényezők, amelyek sikerhez vezették.

Oktatási módszerei közül kiemelkedik a feladat megszerettetése, a fiatal munkatársak képességeibe vetett hit, az irántuk érzett bizalom, az egyéniség szabad fejlődésének biztosítása, a tanítványok munkájának folyamatos ellenőrzése és számonkérése, ugyanakkor türelem a hibákkal és elmaradásokkal szemben. Viszonya a tanítványokhoz és a munkatársakhoz a lehető legközvet-217