Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Gombás Tibor: Jendrassik György

kompresszor volt, a lapátok a potenciális örvény szerinti elcsavarással készültek, a hatásfoka pedig 85 %-ot ért el.

A kísérleti kompresszor annyira igazolta Jendrassik feltevéseit és számításait, hogy a kísérletek céljából turbina építését mellőzhette.

Hőkicserélőnek az ellenáramú rekuperátort választotta. A régebben lefolytatott Martinka-féle kísérletekből már tudta, hogy az itt alkalmazni kívánt

kis áramlási sebességeknél is jó hőátadási tényezőt lehet elérni kis rétegvastagság mellett. Ezért a hőkicserélőt kis térközökkel összehegesztett hőállóacél lemezekből tervezte meg, amelyet több elemre osztott. Kísérletezésre csak egy ilyen elemet készíttetett el. Számításait ez is igazolta és egyúttal a követendő technológiára is tapasztalatokat szerzett.

Ezután megépítette a 100 lóerős gázturbina berendezését, amely állandó nyomású, hőkicserélős, nyílt körfolyamú volt. A tíz fokozatú, ún. feles forgású, axiális rendszerű kompresszor 2,2 ata nyomásra sűrítette a levegőt, amely az ellenáramú hőkicserélőben 350 C°-ra melegedett fel. A levegő innen a motoroknál már ismert saját rendszerű befecskendezőszivattyúval nyersolajjal táplált

186

11. ábra

A Jendrassik-féle 100 lóerős gázturbina működési diagramja K kompresszor, T turbina, H hőkicserélő, Tt tüzelőtér